A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

Grynaues Tamás: Engi Tüdő Vince – a legenda és a valóság

Akkor magánál van a Tüdő Vince körösztje? - Egy része csakugyan nálam van. Erre így ítélkezett : Magával az ördög incselködik, majd a pokolba jut. No, - mondom addig is kerüljenek beljebb, mondják meg, hogy is gondolják. Viktor néni ezután, mintha a másvilág követasszonya lett volna, nagyon szigorú hangon előadta, hogy ő gyerekkorában sokszor kikísérte beteg édesapját Tüdő Vincéhez, aki olyan imádságokat szabott nekik, amelyeket a keresztje előtt kellett elvégezni. Többször hallotta tőle, hogy áldott az a kereszt és elkárhozik, aki pusztító szándékkal hozzányúl és elvesz belőle. Meg is átkozta, aki a keresztnek bármit is árt. Az öregasszony nagyon ünnepélyesen figyelmeztetett, vigyázzak, nehogy Tüdő Vince átka teljesedjék rajtam." A megfelelő magyarázat után „a beszélgetés megenyhült, Viktor néni szentképeimet, szobraimat is látva megnyugodott. Búcsúzkodásnál mindkét asszony könnyhullatva csókolgatta, lelkendezve simogatta az emléket, amelyet ebben az áldott pillanatban magam is a Megváltó keresztjéből valónak éreztem..." A néphit és népmondák kedvelt alakjaihoz hasonlóan a nép képzelete mindmáig nem fogadta el jótevője halálát. Atokházáról származó szeremlei (Bács m.) telepesek az emberi élet határán túl, az elmúlt években többször is „látták" a Baja melletti Vodicán: „ide is el szokott gyünni búcsúra, imádsággal" (M. I. 1968.). Engi Tüdő Vince vonzásterülete, a hagyomány elterjedési területe lényegében megegyezik a Város határával, illetőleg a szegedi rajzások területével. Nemcsak magyarok, hanem más nemzetiségbéliek (torontáli göröghitű rácok „bőszoknyás rácok", torontáli svábok) is fölkeresték. Egyik adatközlő kijelentése tehát: „százkilóméterről is jöttek hozzá", nem is túlzott.

18 Nagy hírét jellemzi, hogy még ilyen mészszeségből is eltaláltak a — még ma is eldugott, — csak „székelt" utakon, dűlőkön megközelíthető tanyára. Egy távolról hozzá zarándokolt híve találóan mondta: „szó után el lőhet mönni még a pokolba is". Tüdő Vince általában nem ment sehová sem, mindössze arról tudunk, hogy Tápén járt egy betegnél. 6. kép. Az egykori „Tüdőköröszt" felirata (Bálint Sándor gyűjteményében) 18 Az adatközlők, ill. az adatokban előfordulók lakhelyei: Ásotthalom [= Átokháza], Mórahalom, Baromjárás, Öttömös, Domaszék, Zákányszék, Horgos, Röszke, Tóvár, Nagyszéksós, Martonos, Ókanizsa, Cérnabara, Szabadkai határ, Topolya, Kenizsa, Kelebia, Balotaszállás, Szeremle, Sziráki kocsma (kb. 50 km), Szeged, Tápé, Szatymaz, Szentkút, Kiskundorozsma, Makó, Arad. A Szegedi nagytájról: Szegedi Szótár (25/1. 8.) 172