A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

Grynaues Tamás: Engi Tüdő Vince – a legenda és a valóság

a harangot a ludasi högybe, ahol egy csőszház mellett állt egy ideig, majd „kihajították". Egy évig az út szélén hevert, végül Mása Géza és felesége — imádságos emberek — a náluk levő fakereszt mellett fölállították. A Radvánszki köröszt melletti harangon a Radvánszki név és 1928-as öntési év látható, ez tehát nem lehet azonos a Tüdő tanyáról elvitt haranggal. Az ájtatosságok végzésében Engi Tüdő Vincének több segítsége is volt. „Örökbefogott" fia, a jóhangú Radvánszki János „énekölt, mint a kántor", ő játszott a harmóniumon is. Engi felesége, ill. a később odavett asszony gondozta az imaházat. Legfőbb segítsége azonban egy, a tanyán lakott kuldus házaspár: Borbély Antal bácsi és Gárgyán Viktor néne voltak. Ők segítettek neki a betegeket ápolni és elmondani a nagyszámú, fölfogadott imádságot. „Én adakozást, se pörsölyt, se semmit nem láttam. Ha valaki adott, oda dobta a szobor eleibe" — mondta az egyik szemtanú. Valószínűleg kezdettől fogva „napirenden" azaz naponta vittek hozzá különböző betegeket: „mikó nagy gyerök voltam, ahhon jártak orvosolni magukat... az olyan orvosembör vót" (B. J. sz. 1876). „Aj, annyi kocsi vót ottan, jó Isten, nincs Szögedébe a piacon... Vince bácsi prédikálgatott, szögény. Hát ű ennek élt, mög a betegöket gyógyította. Aki csak hozzá mönt, akármilyen vót, akarholyan, ha űtet aprendálta is, a' möggyógyította". Főleg megrontottakat, de gilvásokat, kelevényeseket, vakokat, némákat, sántákat, süketeket, bénákat, nyomorultakat, ficamodásban, bénulásban szenvedőket is vittek hozzá. „Nem mind gyógyult mög: kinek milyen vót az érdeme. Aki tiszta szívvel, tiszta lélökkel mönt, aki ráadta magát, hogy az Istent kéri : azok otthagyták a betegségüket. Ű legjobban azé rontásokat tudott gyógyítani... a beteg emönt hozzá, oszt mikor ráimádkozott, mindjárt mög is mondta, hogy ű eztet mög tudja gyógyítani". (A ráimádkozásnak ilyen, diagnosztikus eszközkénti használata ritka!) Engi Tüdő Vince is megválogatta, kivel foglalkozzék: „ű is tizedölte a népeket". „Imádság által gyógyította űket, mind csak imádsággal, — az nem gyógyított az égvilágon semmivel mással. A jó Isten gyógyította mög a kérésire. Akkor imával gyógyítottak, most mög gyógyszerrel". Engi Tüdő Vince szerénységét, gyógyítói alázatát és orvosló gondolkodásmódját jól jellemzi megjegyzése : „mindig mondta, hogy nem ű, hanem Isten, mög a hit gyógyít". Къ imádságokat ő, a beteg hozzátartozói vagy fölfogadott imádkozó-asszonyok mondták el, „akik vezeköltek érte". „Engöm is vittek oda... énneköm azt mondta, hogy három nap kő ott lönni, el nem szabad aludni, éjjel-nappal imádkozni köll." A tápai D. V. elmondta, hogy édesapjának egy falubéli boszorkány „csinálta mög, hogy négy trózsák szalma rohadjon mög alatta".

9 Előbb a cérnabarai asszonyhoz

10 vitték el apját, majd Engi Tüdő Vincét hittak el a beteghez. A gyógyító ember és a család határozatát így közölték vele : — „Viktus fiam, mondok valamit, de ne esse kétségbe, no látod szögény apád ennyi idő úta szenved. Ezt a Vince bácsit műnk öregapáddal elkértük, hogy gyüjjön el, nézze mög a betegöt, ne kölljön űtet odavinni. Azt mondta, hogy egy ártatlannak kő kimönni az ű otthonába. Hát mink terád számoljunk... — Akkó még nem ilyen világ vót, mint most: én akkor is Ián vótam, mikor férjhön möntem, nemhogy tizenhat éves koromba, hát én vótam az az ártatlan..." Egyedül nem mervén, vele egykorás barátnőjével ment ki Domaszékre, „oszt ott kint imádkoztunk, amit a Vince bácsi föladott... Kilenc пар vótam kint" (35/763). 9 Hasonló átokforma a Fehér László típusú balladában. 10 vö. Szegedi Szótár (25) és Tömörkény (15/391). IIA Móra F. Múzeum Évk. T. 161