A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

Szigeti György: Az apátfalvi nép táplálkozása. II.

Borsöprű. Ételek ízesítésére nem használják. Pálinkát főznek belőle. Gyümölcslevesek. A befőtt, cibere, kompót levét megisszák. Ha sűrű a befőtt leve, vízzel hígítják. Törköly. Pálinka készül belőle. Mák. Mákos süteményekbe, mákos tésztába, illetve tésztára teszik. Régebben, akinek sok mákja volt, olajat üttetett belőle. Pogácsája finom csemege volt. Dió. Diós süteményekbe, tésztákba, főtt diós tésztára használt töltelék, illetőleg ízesítő. Régebben a módosabbak olajat üttettek belőle. Sutulás után a pogácsáját a gyerekek nagyon kedvelték. Lekvár. Béles, rétes töltelékébe, tésztákba és tésztára tették, kenyérre kenték. Túró. Béles, rétes és más túrós sütemények, túrús dereje (barátfüle) töltelékeként használják, túrús tésztára., lepényre teszik. Sajt. Sajtos tésztára reszelik. Téföl (tejföl). Uborkasalátára, szármára (töltöttkáposztára), krumplilevesbe, zöldbab levesbe, tarhonya levesbe, tojásos levesbe, tökfőzelékbe, túrós tésztára, túrós lepény tetejére, téfölös lángosra gyakori. Aludttej. Tökfőzelékbe teszik. Káposzta. Tésztára, rétesbe teszik, de az utóbbi nem általános. Tök. Rétesbe teszik, de nem általánosan. Burgonya. ízesítőként főtt krumplis tésztára használják. Répa. Sárgarépát húslevesbe tesznek, piros céklát kevés cukorrépával vegyesen savanyúságnak készítik. Gyümölcsök. Meggyet meggyes pite tetejére, meggyes lepényre és kőttbéles tetejére, szilvát szilvásgombócra, almát almás süteményekbe és főtt almás tésztára tesznek. Gyömbér. Csak hírből ismerik. ITALOK Az ivóvíz jelentős részét egészen az 1920-as évekig az ásott gémes kutak szolgáltatták, nemcsak a tanyákon, hanem bent a faluban is. Rendszerint minden tanyán, a faluban pedig minden huszadik ház előtt volt ásott kút. Aki ezeknek a vizét nem szerette, a Marusvól hordta a vizet még a 30-as, 40-es években is, amikor pedig artézi kutak már szép számmal voltak a faluba, de még a tanyák között is. A tanyaiak hordóban vitték a Marus vizet, a falusiak pedig cserépkantában, korsóban abronyica segítségével. A víz merítésére a part oldalában lépcső volt kiképezve. A Maros vizét fedett kifolyókba vezették és ezt a kútszerű megoldást nem ismerték. Fogyasztás előtt a Marus vizet hagyták leülepedni a kantában. Betették a nagy komrába higganni. Néha másfél ujjnyi iszap is volt a kanta alján. Az ásott kutak között voltak ihatatlan vizűek is. Sokszor 50 m-el távolabb már jó volt a víz. Olyan ásott kút is volt, aminek a vizétől a jószág is elpusztult. A tanyaiak azért sokáig kénytelenek voltak az ásott kutak vizét inni. A 20-as években azonban 5—6 tanyában a tulajdonosok fúrattak szivattyús ártéli (artézi) kutakat. Egy-egy kútra sokszor az egész tanyasorról eljártak ivóvízért, akik már nem szerettek az ásott kutakból inni. A Bikaakolnál már a századfordulón fúrattak a faluban artézi kutat, de sokáig idegenkedtek az ivásától. Azt tartották, hogy rosszak lesznek tőle a fogak. A másik jeles artézi kút a Szent János szobor melletti. Sem kezdetben, sem később az artézi vizet nem árusították. Nehezen szoktak rá az ivására. 148