A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

Szigeti György: Az apátfalvi nép táplálkozása. II.

amihez langyos sós vizet használtak fel. A teknőben baloldalt levő lisztet fokozatosan tették a kovászhoz. A dagasztás 3 4 kenyér sütése esetén egy óráig tartott. A megdagasztott tésztát másfél óráig kelesztették. A megkelt tésztát kiszaggatás után szakajtóba tették. A kemence fűtése is leginkább asszonyi feladat volt. Addig fűtötték szárízíkkel venyigével, vagy gallyal, amíg nem szikrázott a szénvonyóval megkapart, vagy a piszkqfáva\ megpiszkált kemencefenék. A kenyér berakása sütőlapótXu történt. Régen a berakás után az asszonyok a szakajtóruhákat rázva cuppogtak, hogy a kenyér fölhasadjon. Az előte csak akkor került fel a kemence szájára egészen, amikor meggyőződtek, hogy nem éghet meg a kenyér. A kenyér berakása és sütése mintegy két órát vett igénybe, és reggel 7 óra tájban lehetett kiszedni a kemencéből. A megmosott és kihűlt kenyereket a komrában a kenyeres роста tették. Azt a vizet, amivel megmosták a kenyereket, régebben felöntötték a ház tetejére. Egyesek szerint azért, hogy bele ne tapossanak, mások viszont azt tartották, hogy így még magasabbra kel meg a kenyér. Kenyérsütéskor sütötték a kenyér tésztájából a lángost és a gubát is, valamint a gyerekeknek a kiscipót. A halotti virrasztóra és torra is kenyeret sütöttek. Régen a torról maradt kenyeret a kéregetőknek és koldusoknak adták, a morzsát pedig összegyűjtötték és a Marosba öntötték, hogy a halott lelke megnyugodjon. A karácsonyi morzsát az öregek valamikor kivitték a kertbe és Aprószentek napján a gyümölcsfákra szórták, hogy bőven teremjen gyümölcs és jusson mindenkinek. A múltban voltak kenyérsütögető asszonyok is, akik eladásra sütötték és piacra is vitték a kenyeret. KALÁCSOK ÉS KELT TÉSZTÁK Kalácsot leginkább ünnepekre, lakodalomra, csökre (körösztölőre, névadóra) módosabb helyeken kenyér helyett halotti torra, szombaton délben ebédre sütöttek. Általában finom nullás lisztből készült. A századforduló előtt nemcsak a kenyér, hanem a kalács sütéséhez is komlóélesztőt, másnéven korpaélesztőt használtak. Régebbi kalácsféleség а fenéken sütt fonyott kalács, de ma már csak kevesen készítik. Gyakoribb a tepsziben sütt kalács. Kalács készítésekor előbb kovászt tettek kevés tejjel vagy vízzel. Mikor megkelt, akkor tejbe sót, cukrot áztattak. Ezt uájlingba vagy cseréptálba tették és hozzáadták a szükséges lisztet. Gyenge tésztát dagasztottak belőle, majd kelni hagyták. Zsírral, tejföllel vagy vajjal finomra dagasztották és nyújtás közben sodorták. Vagy fonyott kalácsot vagy dúcot (kisebb briós forma) készítettek. A kalácsot töltötték is lekvárral, mákkal vagy cimettel. Ilyenkor rendszerint dúcnak csinálták és sodrás előtt a tésztát széthúzták, hogy a tölteléket beletegyék. A lakodalmi kalács ugyanúgy készült. Ujabban sok helyen margarinnal dagasztják. Régebben általános volt, hogy a lakodalmi kalácsot szegfűszeggel is ízesítették. Túrúslepínt (túróslepényt) általában hetenként sütöttek. Leginkább szombaton délben készült a lepény főételnek, de sok helyen készítették pénteken is böjtös ételként. A szegényebb emberek is sütöttek lepényt, akik nem tartottak tehenet vagy kecskét. A piacon vagy házaknál általában mindig lehetett elegendő tejterméket kapni. A lepény feneke (alja) kalácstészta volt. A túróba tojást, cukrot vagy sót, olvasztott zsírt, tejfelt vagy vajat, egy kevéske lisztet, a tetejére szintén tejfelt vagy vajat tettek. Azt tartották, hogy az a jó lepény, aminek a feneke pirosra sült. Régen fenéken is sütötték a lepényt, de akkor a szélét felhajtották, hogy a túró le ne folyjon róla. A lepény csak frissen volt igazán jó és ha 138