A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

Bálint Sándor: A disznótartás és disznótor szegedi hagyományai

szetesen be is engedték őket, hiszen elsősorban a családbeli legények, lányok meglátogatásához kerestek ürügyet. A szokás részben összefüggött, illetőleg keveredett az angyali vigasság néven

36 emlegetett adventi hagyománnyal is. Ekkor az egyházi énekek mellett sort kerítettek a tücsök lakodalom előadására is.

37 Erről e helyen annyi is elég, hogy a disznótori felnőtt kántálókat asztal mellé ültetik. Vacsora végeztével előkerül a citera, és elkezdődik a fiatalság táncmulatsága. Tréfásan mondogatják: táncoljunk, hogy fő né keljön! Tápén emlékeznek rá, hogy bőrdudást, tekerőst is hívtak a disznóbálba muzsikálni. Voltak olyan disznótorok, hogy a darvadozó népre rávirradt a kései decemberi hajnal. Tanyán olykor több napig is eltartott a vendégség. Amikor búcsúzkodásra kerül sor, a vendégnek a maradékból adnak kóstolót. Ezenkívül egy szál nyers hurkát, darab kolbászt, töpörtőt is tesznek hozzá. Ez viszonosság alapján történik. A kolbász, disznósajt, májashurka már másnap füstölőre kerül, viszont a sonka, szalonna, esetleg oldalas, órja csak a sózóban való teljes átpácolódás után. A húsfüstölő, füstölő régebben a konyha szabadkéményébe erősített néhány vízszintes vasrúd volt. Átmeneti, néhány helyen még föllelhető forma, hogy a szabad tűzhelyet fölváltja a sparherd, de a szabadkéményt vékony mennyezetfallal, rajta kis csapóajtóval különítik el a konyhától. így a tüzelés modernebbé vált, de egy ideig a füstölés hagyományos módja is még megmaradhatott. Újabban átalakított, illetőleg épített házaknál ez természetesen már elmarad, és az udvaron deszkából rögtönöznek füstölő bódét: akkora helyiséget, amelyben egy katlan szorosan belefér. A benne égő bükkfa füstje átjárja a rúdra akasztott egyetmást. Egyesek már hentesnél füstöltetnek. A disznónak egyéb kisebb, alkalmi haszna is van. A szép hosszúra sikerült disznósörte nem mindig veszett kárba, mert takarékos gazdasszony kefekötőyel meszelőt köttetett belőle. Az eleven disznó sortéi között élősködő disznótetű Kisteleken olyan ló, marha hőrőjébe, pérájába kerül, amelyiknek elállott a vizelete. A tetű mozgásával a jószágban kedvező ingereket vált ki, és a vizelet csakugyan megindul. A disznótor után következő napokban főzte ki régebben a gazdasszony családja számára a szappant. A jó ac'élas szappan főzése nagy figyelmet, tapasztalatot követelt. Nem csoda tehát, ha attól féltek, hogy a fővésben levő szappant idegenek megverik szemmel. Nem is engedtek közel senkit a katlanhoz. Még családbelinek sem volt szabad fáradt szömmel ránéznie, mert akkor nem állott össze. A szemveréstől egyébként még a hivatásos szappanfőzők is tartottak. A tápai asszony már előre meg szokta köpködni az üst fenekét, mielőtt a töpörtős, másként szappanyos tartalmát, tápaiasan gyüleményt beleöntötte volna. A főzés után téglalap alakú formába öntött, kihűlt, feldarabolásra váró szappannak táblaszappan a neve. Ha a lúgot nem keverik bele, akkor színszappan néven is emlegetik. így értékesebb, mint az egyben hagyott eresztött szappan. A szappanlúg rossz edényben olyan helyre kerül, hogy a kíváncsi gyerek ne férjen hozzá. A dróttal, erős zsineggel szétvágott szappankockák valamikor a mestergerendára kerültek. A sok szappan és gazdag ágynemű régebben egyik büszkesége volt a szegedi gazdasszonynak. 36 SzegSz. T, 71. 37 Kovács János 301. 9 A Móra F. Múzeum Évk. I. 129