A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

Bálint Sándor: A disznótartás és disznótor szegedi hagyományai

jeles miskároló hírében. Szerdán, szombaton, azaz hetipiacos napokon festőkötőben mindig kint volt a disznópiacon a pribékje, akinek a miskároltató gazdák megadták a címüket. Török és a pribék, azaz segéd, azután hétvégén: szombaton, vasárnap a hajnali, reggeli órákban végigjárta a külvárosok, így Alsóváros utcáit. Sokszor szinte kézről-kézre adták. A miskárolókés rövidélű, de széles pengéjű oltókéshez hasonló, egyszerű műszer. Napjainkban már állatorvos miskárol. A disznó az ól homokjában az orrával túrni szeret, ami a fejlődésben, hízásban hátráltatja. Ezért meg kell karikázni. A lefogott jószág orrába ár segítségével drótot húznak, karikába csavarják. A karika fájdalmat okoz neki, ha túrni volna kedve, tehát inkább abbahagyja. Ilyenkor szokták kitörni azt a rendellenesen nőtt és farkasfog néven emlegetett tűhegyes fogát is, amely az evésben akadályozza. A süldő tápláléka nyáridőben moslék, zöld növény: paréj, felmagvadzott saláta, dinnyehéj, tanyán még valamikor burucka (Brassica napus) is. Ha hizlalni kezdik, akkor már ólba zárják. Emberemlékezet óta korpát, árpa-, de főleg kukoricadarát, dercét, azaz őrölt gabonahéjat kevernek a hízó moslékjába amelynek éppen ezért kevert a neve. Ebbe az adott lehetőségek szerint megfőzött takarmánytök, törött krumpli is kerül. A keverő edény rendesen fa-, újabban bádogvödör. A csávás, csávásdézsa a helye mindenféle hasznos mosléknak: étellének, mosogatólének, megsavanyodott, megunt ételmaradéknak, amelybe még kenyérhéj, krumplihéj, száraz kenyér is jut. Ebből a megerjedt keverékből öntenek a vödörbe merített kukoricadarára, közéteszik a krumplit, tököt is. Fokozatosan keményebbre keverik, amint a hízó fejlődik. A kavaró, keverő rendesen hosszú nyelű lapocka. Öreg deszkiek virágvasárnapi vastagabb szentelt barkaággal kevernek egész éven át. Névmágiás megfontolásból általános, hogy a vágásra szánt süldőt Ögyed, vagyis Egyed napján (szept. 1.) fogják hízóba. A disznóval, malaccal, továbbá tartásával számos szegedi szólás is összefügg. Szegedi Lőrinc örökítette meg: nem jó disznónak gyember [gyömbér] mindjárást (1575), vagyis mindenkinek azt, ami megilleti. Dugonics Andrásnál olvassuk

21 ezt az aranyigazságot : disznónak, fösvénynek holta után van haszna. Közismert: sok lúd disznót győz. Ez is: aki korpa közé keverödik, mögöszik a disznók. Továbbá: éhös disznó makkal álmodik. Az illetlenül bizalmaskodót így utasítják rendre : nem őriztünk egymással disznót. Aki nem tud tisztességet, megsért másokat: ha kend embör, más se disznó.

22 Aki lapít, mert valami van a rovásán: hallgat mint süket disznó a búzában. A mocskos, kövér, részeg ember olyan mint a disznó. A mocskos gyerek tréfás vigasztalása: a disznó se mosdik, mégis möghízik.

23 Aki katonásan haptákol : összeüti a bokáját, mint a sovány disznó. Akik barátságosan összebújnak: összebúttak, mint a szögény embör malacai. A fennhéjázó, öntelt emberre mondott tréfás ítélet: neki is két óralika van, mint a szögény embör malacának. Aki türelmesen hallgat, amikor szidják : állja a szidást, mint koszos malac a vakarást. Az urat, gazdagot játszó szegény: mönnél tetvesebb a malac, annál jobban rühelődzik.

2i Tömörebben : minél koszosabb, annál jobban vakaródzik. Minden zsák megtalálja a maga foltját, így az eladólány is az élettársát: mindön koszos malac tanál magának dörgölődző fát. Aki izeg-mozog, nem találja helyét: rühelődzik, mint pótrás malac a garasos kötélön. Alsóvárosiasan : hánykolódik, mint garasos malac a kötélön. Aki nem szeret valamit: szereti, mint fene a malacot. Néha hozzáteszik: a farkárul kezdi önni. 21 Dugonics András : Példabeszédek és jeles mondások. I. Szeged, 1920. 151. 22 I. m. II, 74. 23 I. m. II, 6. 34 Kovács János : Szeged és népe. Szeged, 1901. 468. 119