A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

Varga József: Adatok a szegedi Fogadalmi templom építéstörténetéhez

Ez a határozat azonban a Fogadalmi templom építését nem hogy előrevinné, inkább késlelteti. Az új templom telkének kisajátítása, a Dömötör templom és a hozzá tartozó plébánia épület restaurálása, új plébánia kialakítása, építése a tanácsi vezetők számítása szerint kb. 1 millió koronával emelte volna a költségeket — eltekintve az új plébániának a kegyúr-városra nehezedő állandó terheitől. E helyzetet elkerülendő kérik hát a minisztériumot, hogy a templomot saját költségén restauráltassa, sajátítsa ki, és mint használaton kívül helyezendőt nyilvánítsa műemléktemplommá — amire az természetesen nem hajlandó. A műemlékké nyilvánítás sem hozta hát meg a „templom védőinek" a remélt eredményt. A közgyűlési csatározásokkal egyidőben azonban folyik egy átgondolt tervező munka az építés megkezdésének előkészítésére. A város főmérnökét, Tóth Mihályt 1900-ban külföldi tanulmányútra küldik, hogy összegyűjtse az utolsó fél évszázadban épült legjelentősebb hazai és európai templomok építési adatait és költségkihatását. A főmérnök 23 templom adatait terjeszti még ugyanez év végén a tanács elé. Megállapítja, hogy a megvizsgált templomok mindegyike történelmi stílusban épült — többségük gót, de szórványosan román és renaissance építmény is akad köztük. Építési anyaguk tégla, amelyet faragott kővel kevernek a sérülésnek jobban kitett vagy díszesebbre tervezett részeknél. Tapasztalatai és a belvárosi templom funkciója alapján — a jelenlegi lélekszám és várható növekedésének figyelembevételével — egy 3400 fő befogadására alkalmas, gót stílusú, háromhajós csarnoktemplom felépítését javasolja. „Figyelembe véve a helyi körülményeket s a kő drágaságát, az építés túlnyomó anyagául a tégla veendő számításba, kövek és faragott kövek csak a templom azon külső részletein alkalmazandók, amelyek az idő viszontagságainak s a megrongálódásnak legjobban ki vannak téve, mint lábazat, párkányok, élek, ablakkeretek, csúcsok, galériák, lépcsők. A belső díszítő és kőfaragó munkák a drága kő helyett gipsz vagy műkőből készülhetnek." Az ily módon felépítendő templom összköltsége a tapasztalatok alapján 1,5 millió koronára becsülendő, amely összeget a tanács úgy reméli előteremteni, hogy a város közlegelőiből 3500 holdat bérbe ad, amelynek bérleti díja 25 év alatt — más adakozás híján is — biztosítja az építési költségeket. Ha ezt a közgyűlési határozatot „társadalmi adakozás"-nak tekintjük, akkor az eltelt két évtizednek a fogadalom valóraváltására tett leghathatósabb intézkedését kell üdvözölnünk benne, amely ha távol is, de reális gazdasági számítások alapján jelöli ki a templom felépítésének idejét. Nem lehet azonban nem észrevennünk a felkorbácsolt kedélyeket csillapító időnyerés szándékát. Sokkal egyértelműbb az az ugyancsak 1900-ban tett felajánlás, amelynek a templom máig is egyik legértékesebb műkincsét köszönheti, ami úgy hisszük, elegendő indoka a következő rövid kitérőnek. A Szegedi Képzőművészeti Egyesület igazgatója az egyesület 1900-as őszi kiállítására meg akarja szerezni Fadrusz Jánosnak akkor már nemzetközi hírű „Krisztus a keresztfán" с alkotását, amelynek a művész a Műcsarnok 1892. évi téli kállításán a Képzőművészeti Társulat nagydíját és az 1900-as párizsi nemzetközi kiállításon a grand prix-t köszönheti. Levelében tehát az igazgató nemcsak a szobor beküldését kéri, hanem árának megjelölését is. Az akkor épp a szegedi Tisza Lajos emlékművön dolgozó Fadrusz erre nagyvonalúan felajánlja szobrát a mecénás város felépítendő fogadalmi temploma számára, amint azt később Lázár Györgynek írta, mivel az emlékmű készítése közben „...a város hatósága részéről, valamint egyesek részéről... legszívesebb fogadtatást kapott, amely utóbbiban művészetét látta megtisztelve."

2 2 Csongrád megye I. sz. Állami Levéltár Szeged Város Polgármesteri Hivatala 3990/925. V