A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

Juhász Antal: Átokháza. Egy tanyasor települése és közösségi élete

6. kép. Nyári kemence munkaalkalom, de egyben olyan összejövetel, ahol iszogatnak, énekelnek is, — kivált a munka végeztével. A lakodalom előtti napon szokásos ágy vitel ugyancsak munka és összejöveteli alkalom, amikor tréfás alkudozások, vaskos találóskérdések hangzanak el. Magának a lakodalomnak a leírása nem tartozik feladatomhoz, csak annyit jegyzek meg, hogy módos családok 20—30, szegényebbek 10—15 házat (háznépet) hívtak meg. A szülők, testvérek, sógorok, komák mellett elsősorban a jószomszédok voltak hivatalosak. A hívatlanok elmehettek lagzinézó'nek. A lagzinézés külön összejöveteli, mulatozási alkalom volt a hívatlanok számára, sokan számítottak is rá. Hagyomány volt, hogy a tanyaudvaron egy hordó bort, asztalra paprikáshúst, kalácsot készítettek a lagzi nézőknek. Nagyobb lakodalomra sokszor ötvenen is összebandáztak, főleg asszonyok, de legények, fiatalemberek is. Ettekittak, énekeltek, volt olyan hely, ahol a zenészek elhúzták a lagzinézők táncát. Kíváncsian lestek, mikor hozzák a menyasszonyt, majd sötétedés után elszéledtek. Olyan erős hagyománya volt e szokásnak, hogy még a közeli tanyasorra, Gátsarokra is elmentek lagzit nézni. Nem volt szégyen lagzinézőként enni-inni, sőt a tehetős gazdák igyekeztek a hívatlanokat minél bőkezűbben vendégül látni: volt, aki előre megmondta, hány száz literes hordót fog csapra ütni. A lagzinézők serege Átokházán a második világháború alatt s utána maradozott el. A halottat a tanyaházban ravatalozták föl, s mellette rokon- és szomszédasszonyok virrasztottak. Amióta Alsóközponton közigazgatási kirendeltség létesült, oda temetkeztek az átokháziak. Az elhunyt valamely közeli hozzátartozója vagy meg7* 99