A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 2. (Szeged, 1974)
László Gyula: Terra Avarorum
A Közép-Duna-medence VII— IX. századi időrendjének tengelyében kétségkívül az avar leletek állanak, ezért vizsgáljuk kissé bővebben ezeket, főként abból a szempontból, hogy melyek időrendi határaik. Eddig úgy vélték, hogy az avar leletek 568 és 800 közöttről valók. Ez a beidegződött felfogás azonban nem tartható, s helyette a következő kérdések vetődnek fel: a) Simonyi Dezső joggal vetette fel az V. századi bolgárok ittlétét; ennek következtében viszont a déloroszországi jellegű nomád-bizánci leletek (ún. préselt csoport) egy része korábbról lenne keltezhető, mint 568 ! b) Mivel történeti forrásokból is tudjuk, hogy a nagyszentmiklósi kincs is amellett szól, hogy az avar politikai hatalom vége nem jelentette az avarság (ekkor már feltehetően magyarság) életének megszűnését, ezért e korszak felső határa sem lehet 800. Ehhez hozzá kell még tennünk, hogy amit a IX. századról tudunk, az főként Pannónia nyugati felére és a mai Nyugat-Szlovákiára vonatkozik, a Kárpátmedence többi területeiről csak itt-ott bukkan fel valamely jelentéktelen adat, de eddig hallgatólagosan rávetítettük a pannóniai viszonyokat az egész Kárpát-medencére, s ez bizony történetileg hamis képet adott! c) Ám a korai avar leleteket (amelyeket bizánci pénzek kelteznek) sem szabad egységesnek elképzelnünk. Egyrészt történeti forrásból tudunk a VI. század végén beköltöző újabb népekről, másrészt tudjuk, hogy 630 táján a bolgár elem nagyrészt megsemmisül, harmadszor pedig: a 670-es évek táján megjelenik itt egy erős kaukázusi vezető-réteg, amelynek övei hasonlítanak a korai avarokéira. [Lehetséges tehát, hogy a „korai" avarok és a griffes-indások együttélésében szereplő „koraiak" voltaképpen a Kaukázusból beköltözött új törzsek lennének, akik egyidőben jöttek ide a griffes-indásokkal, mint a vezető-törzs népe!] — Látható, hogy a kérdéseknek még felvetése is bonyolult, az egyszerűsítés, a sémává merevedés eltakarhatja előlünk a valóságos történeti folyamatokat. d) Még bonyolítja ezt a képet, hogy 670 tájban — a dunai bolgár állam megalakulásával és az előbb látott vezetőréteg megjelenésével egyidőben — jelennek meg a „griffes-indás" volgai törzsek és népesítik be sűrű rajokban a Kárpátok medencéjét. Ám a „griffes-indások" is legalább kétféle hagyomány, tehát kétféle nép ötvöződését mutatják. [Eredetmondánk és az obi-ugorok eredetmondája is két nép ötvöződéséről beszél!] — Az új honfoglalók vezető-rétege feltehetően kaukázusi bolgár volt [emlékezzünk Kovrat negyedik fiának Pannóniába telepedéséről]. e) Eszerint az általunk kutatott időben bonyolult egymásra-rétegeződésekkel kell számolnunk, hozzávéve még azt is, hogy az egymást követő népek nagyjából ugyanarról a területről jöttek s így egy-egy törzsszövetség szétbomlása nyomán többször is szakíthattak magukkal egyazon népből való csoportokat! f) A szláv etnikum régészeti hagyatékát illetően egyre inkább az a meggyőződésem bontakozik ki, hogy ezt a kérdést sem lehet csupán a halotthamvasztás szűk szemszögéből megítélni, mint ahogyan erről ennek az előadásnak folyamán még szót ejtünk. Á fent elmondottakból az derül ki, hogy az avar leleteken belüli időrend igen nehéz, sőt egyelőre megoldatlan kérdések elé állít minket, amihez a régi, főként tipológiai módszerekkel még közelíteni sem tudunk. Kevés segítséget várhatunk Keletről, mert ott a minket érdeklő népek még nagyobb egymásra-rétegződésben éltek, szétválasztásuk, pontos időrendjük még nehezebb, mint nálunk. Ennek ellenére figyelemmel kell lennünk az újabb emlékanyagra és az újabb magyarázatokra. Komoly segítséget várhatunk ellenben nyugati szomszédaink kutatásaitól, mert az innen oda átcsapó népi hullámok időben jól tagoltan, elkülönülten figyelhetők meg. 64
