A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 2. (Szeged, 1974)

Bálint Csanád: A honfoglaláskori lovastemetkezések

Összefoglalva: A honfoglalás kori lovastemetkezésekben két fő csoport különböztethető meg. Az egyik a nagy tömegekre jellemző, az egész X. századot kitölti, valamennyi társadalmi rétegben jelen van, s eredete a honfoglalók onogur kapcsolataira vezethető vissza. A másik szokásforma kisebb számban, főként a korai X. századi temetőkben fordul elő. Az így eltemetett emberek társadalmi helyzete azt mutatja, hogy egy előkelő, főként katonáskodó népcsoportról van szó, mely sztyeppéi származású. E szokást — kényszerű feltevésként — a kangar-besenyőkkel azonosítottam, s felvetettem, hogy az így temetkező népesség egy része 889 előtt csapódott Árpád népéhez, valószínűleg a kavar lázadás idején. A besenyők feltételezése a honfoglalók soraiban határozottabb magyarázatot ad a régészeti anyagban kimutatható közép- és belső-ázsiai kapcsolatokra, és a köztörök dialektus magyarokhoz kerülésének történeti hátterére.

189 (Az valószínű ui., hogy több köztörök nyelvű nép élt Kazáriában, de bizonyos, hogy egyik sem temetkezett „kitömött lóbőrrel". Ezért kell a kangar-besenyőkre gondolnunk.) 4. A Cambridge-i Névtelen kapcsán szólhatunk egy másik kavar törzsről is. Ismeretesek azok a szoros kapcsok, amelyek a honfoglalók anyagi műveltségét és embertani összetételét a szaltovo-majacki kultúrához kötik. Ezek a vonatkozások késztették Zakharovot és Arendtet, majd Fettich Nándort, hogy Szaltovót és körét a magyarokkal azonosítsák, s a kultúra életének a IX. sz. második felében történt hirtelen megszakadását a magyarok elvándorlásával magyarázzák.

190 Artamonov a genizatöredék fent tárgyalt részében az asz-alánokban lovas népet, a szaltovói műveltség egyik fő hordozóját látja, s életének IX. századi megtörését a felkelést követő kazár bosszúval értelmezi.

191 Artamonov a forrás kapcsán nem gondolt a kavar lázadásra! így felmerül, hogy az élet megszűnése a szaltovói telepeken nem a magyarok elvonulásával van (Artamonov szerint okszerű) összefüggésben, hanem mert a népesség egy része ugyanazon okból, a magyarokkal együtt vándorolt tovább. Szaltovó eredeztetésénél, etnikai meghatározásánál az elvetett magyar, kazár egyeztetések óta a szovjet kutatók a bolgár-törökök és/vagy az alánok szerepét hangsúlyozzák.

192 Ennek végleges eldöntése nehéz lesz, mert a hézagos adatok miatt igen bonyolult dolog szétválasztani a Volga környéki török népek és az évszázadok óta a sztyeppén élő, életmódban, embertani alkatban és valószínűleg nyelvben is erős török hatásokat mutató alánokat. Györffy Gy. megfigyelései szerint egyes bolgár-török népcsoportnak és az alánoknak a kavarok között helyet kell biztosítani.

193 (Visszaigazolódik a Cambridge-i töredéknek a lázadásról szóló része, a besenyőkről mondottak; hiszen ott is szerepelnek az asz-alánok. Nem kell eleve elutasítanunk a forrásnak a besenyőkre vonatkozó részét sem.) Bárhogy is legyen, a hazai anyagban nem található több, biztosan idegen népcsoporthoz köthető lovastemetkezési forma. Ez magyarázható esetleg a világvallások tilalmaival, gazdaságosabb szemléletmóddal, vagy az életformával (egyes nemzetségeknél a lótartás kisebb ejlentőségű is lehetett), esetleg egyedi hitvilággal (a lókultusz nem mindig jár együtt a hátas eltemetésével). 189 Dienes I. figyelmeztetett, hogy a besenyő elem feltételezését a honfoglalók soraiban egyes külföldi történészek és régészek álláspontjuk megerősítésének tekinthetik. —• E kutatók a X—

XI. sz-ról szólva az átfogóbb értelmű „prefeudális", „korai feudális" korként írnak; a leletek etnikai vonatkozásainál — sokszor a legismertebb magyar leletek felsorolása, párhuzamba állítása után — „népvándorlás kori", „nem-letelepedett", vagy éppen „besenyő" meghatározást adnak. Ezekkel a nem-tudományos indíttatású munkákkal nem kívánok foglalkozni. 190 Zakharov, A.—

Arendt, V., Studia Levedica. Arch. Hung. 1934. 72—8, Fettich 1933. 268. 191 Artamonov i. m. 252. 192 Pletnyeva 1967. 186-9. "s Györffy 1959. 54—5. 105