A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 2. (Szeged, 1974)
Bálint Csanád: A honfoglaláskori lovastemetkezések
al-'Älam tudósítása a kazár és türk besenyőkről, 139 mely nevek más forrásokból ismeretlenek. A kangar-besenyő megoszláson (DAI) kívül kétféle besenyőről tud a X. sz-i grúz Avtime Atoneli, 140 Maszudi, 141 kétféle kiejtéssel adja vissza nevüket Kazvini, Abu Dulaf, 142 és a sarkeli temető vizsgálatánál is kettős származást figyeltünk meg. Ezért úgy vélem, a Hudud-nak a türk besenyőkről szóló híradását nem kell elutasítanunk. 143 Azt a gondolatot, hogy a X. századi besenyő törzsszövetség egyik csoportja már a IX. században átkelt volna a Volgán, megerősíti egy, a 889 előtti eseményeket tárgyaló — önmagában kétségtelenül vitatható hitelű — írásos emlék, mely besenyőket és magyarokat egymás oldalán harcolva említ. 3.3. A Cambridge-i genizatöredékről 144 van szó, az ismeretlen kazár zsidó és Chaszdaj ibn Saprut levelezésének egyik változatáról. 145 Bár a levelezés jelenleg ismert dokumentumai a XI. században bizánci területen készült hamisítványon alapulnak, forrásértékük mutatja, hogy már 1100 körül utalás történik rájuk. 146 A Cambridge-i töredéket Mandel M. és Gyóni M. — az orosz vonatkozású eseményeket leszámítva — a forráscsoport leghitelesebb emlékének tartja. Megbízhatóságát Telegdi Zs. is hangsúlyozza. 147 H. Grégoire és Czeglédy K. ugyancsak az oroszokat tárgyaló részek alapján kétségbevonják a felhasználhatóságát. 148 A Cambridge-i Névtelent S. Schechter adta ki. A bennünket érdeklő sorok a következők: ,, király ...feltámadtak mind a népek ellen, és fellázították Makedón királya, és háborúba jöttek ( : )) Asia királya és T(urkia) és Pajinil és Makedón. Csak Alán királya volt segítségére egy részük őrizte a zsidók Tórájához (való hitet). Ezek a királyok harcoltak Kazár ellen (,) Alán királya pedig az ö országuk ellen ment (.) Es (olyan vereséget mért rájuk) amire nincs gyógyír. Es adta őket Isten Benjámin a király elé. Áron király idejében is harcolt Alán királya a kazárok ellen, mert felbujtotta őt Javán királya. Áron pedig Turkia királyát bérelte fel ellene, mert volt És elesett Alánnak királya Áron színe előtt és elfogta öt élve " 139 Hudud 20, 47 §§, 101, 160. 140 Istvánovits M., Adatok a besenyők történetéhez a grúz krónikák alapján. Ethn. 1963. 108. 141 Marquart i. m. 12. 142 KuunG., A besenyő népnév kétfajta kiejtéséről Kazwini-nál. Ethn. 1896. 474—5, Григорьев, В., Об арабском путешественнике X. в. Абу Долефа. Санпетербург, 1872. 15. 143 A felosztást elfogadja Grégoire, H., Le nom des Hongrois. Byz. XII. 1937. 649. 2. j, Fjodorov — Davidov i. m. 136—7, Плетнева, С. A., Печенеги. Очерки истории СССР. Ill— IX. вв. Москва, 1958. 728. Артамонов, М. И.. История хазар. Ленинград, 1962. 352. Győrffy Gy. — amennyiben a felosztás valós helyzetet tükröz — lehetségesnek tartja, hogy a kavarokon keresztül egy besenyő csoport került a magyarokhoz, Győrffy 1959. 60—1. 144 Schechter, S., An Unknown Khazar Document. Jewish Quarterly Review III. 1912—13. 181—219. Pontatlan magyar fordítása: Marmorstein A., Új adatok a kazárok történetéhez. Egyet. Phil. Közi. 1914. XXXVIII. 148—52. Megköszönöm Czeglédy Károlynak és Raj Tamásnak a szöveg olvasásában nyújtott segítségét. 145 A levelezés irodalmát Id. Bartha 113—4. 1968. 146 Czeglédy K., A IX. századi magyar történelem főbb kérdései. MNy. XLI. 1945. 45. 147 Коковцов, Л. П., Еврейско-хазарская переписка из X. века. Ленинград, 1932. XXVII, Mandel M., József khazár király válaszlevelének hitelessége. Pécs, 1929. 8—9, Mosin, V., Les Khazares et les Byzantins d'après l'Anonyme de Cambridge. Byz. VI. 1931. 310, Gyóni M., Kálizok, kazárok, kabarok, magyarok. MNy. 1938. 90, Telegdi Zs., A kazárok és a zsidóság. IMIT Évkönyv 1940. 264, 278, 281. 148 Grégoire, H., Le „Glozel" Khazare. Byz. XII. 1937. 225—63. Aggodalmaira Gyóni M. (i. ín. 94. 35. j.) és Telegdy Zs. (i. m. 273.) válaszolt. A levél esetleges hamis volta, (tudatos?) tájékozatlansága az orosz eseményekben egészében nem érintheti egyes részek hitelességét, ld. Kokovcov, Dunlop nyomán Bartha A., Történeti földrajz és történelem. Tört. Szle, XI. 1968. 24. 100
