A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 2. (Szeged, 1974)

Bálint Csanád: A honfoglaláskori lovastemetkezések

Öttömös környékén 40 kérdésemre elmondotta, hogy jó gyakorlattal és a forma ki­alakítását megkönnyítő verőminta nélkül a neki lerajzolt honfoglaláskori kengyelhez hasonlót kb. 4 óra alatt tud kikovácsolni, míg egy csikózabiát 1—2 óra alatt ké­szít el. Ha díszítetlen (pl. nem tausírozott) darabokra gondolunk, a lószerszám vas tartozékai előállítására mintegy 10 munkaórát számíthatunk. Régi szegedi szíjgyártó­tól tudom, hogy hagyományos technológiával a legegyszerűbb kantárzatban is 25 órányi munkája van. 41 A honfoglalókéhoz hasonló szerkezetű tiszafüredi nyergeken legalább egy napot dolgoztak a mesterek. 42 így a teljes lószerszám elkészítése össze­sen legalább 45 munkaórát igényelt. A szablya vagy kard kikovácsolása, felszerelése 10—15 órába telt. 43 Ha tehát a Kálmán-kori lovas katona páncélja kb. 150 g, hátasa 60 g aranyat ért, akkor csak a lószerszám értéke lehetett 30 g aranyénak megfelelő ! 44 1.4. A ló és lószerszám között a források alapján kimutatott értékkülönbséget a régészeti anyag is megerősíti. Lázár Zs. matematikus barátom segítségével 1478 db mellékletes IX— XI. sz.-i sír adatait elemeztem. 45 Többek között egy „gazdagsági mu­tatót" dolgoztam ki, mely mértani átlagban fejezi ki, hogy egyes tárgytípusok az összes vizsgált sírban hány más tárggyal együtt fordulnak elő. A kapott számok abszolút értékben természetesen nem használhatók, és ismert okokból csak a nem korhadó mellékleteket jelzik, de a fennmaradt különböző tárgyak relatív értékét, esetleg rangjelző szerepét jól érzékeltetik. (III. t.). Módszerünket igazolja, hogy /. a táblázat legalján éppen az a 3 tárgy áll, mely Kralovánszky A. megálla­pítása szerint a halottakat minden életkorban kísérő — tehát régészetileg leggya­koribb — melléklet: hajkarika, gyűrű, Charon-pénz. 46 ; 2. legmagasabb „gazdagsági mutatójú" a tarsolylemez, veretes lószerszám, szab­lya, veretes öv és a csontos íj — régészetünk valamennyit a vezető-, ill. középréteg jellemzőinek határozta meg 47 ; 3. érzékenyen szemlélteti a rudas- és csikózabla 48 használata között megfigyelt társadalmi különbséget. 49 Az ábrázolt függvényen nemcsak a tárgyak gyakorisága és „gazdagsági mutatója", hanem a táblázaton elfoglalt helyük is tükrözi, hogy az illető tárgy a társadalom mely rétegeibe tartozó síroknál fordul elő a leggyakrabban. Az elsősorban a vezető- és középréteg sírjait jellemző tárgyak, valamint a főként köznépi sírokra vonatkozók a II. táblán két, jól elkülönülő gócban vannak. Nem 40 Molnár Mihály, 55 éves. 41 Börcsök Lajos, 63 éves. 42 László 1943. 106. 43 Fettich N. és Engelsz J. szóbeli közlése. 44 Ezt a magas értéket, s méginkább a mesterember munkájának a nomád társadalomban járó megbecsülést jól érzékelteti az egyik kínai évkönyv adata : a VI. sz.-i türkök a lószerszám-lopást a lázadással, a gyilkossággal és a házas nők elcsábításával egyformán súlyos bűnnek vették — mind­egyikért halál járt. Ugyanakkor mivel minden családnak volt ménese, tehát lovat nem volt ilyen nehéz szerezni, a lótolvaj a lopott állatok tízszeresével már megválthatta magát, ld. Mau-tsai i. m. I. 9. — Kéziratom lezárása után jelent meg egy igen hasznos cikk a keleti ár- és munkabér-viszonyokról : Федоров, M. H., О покупательной способности дирхема и динара в Средней Азии и сопре­дельных с нею странах в IX— XII. вв. Сов. Арх. 1972. 2. 73—80. 45 Vö. Bálint 1969. 111. A Moszkvában megjelent cikkemben jelzett kézirat közlését Kralo­vánszky A. tanácsára halasztottam el. 46 Kralovánszky A., Embertani adatok és módszerek újabb alkalmazási lehetőségei a régészet­ben. Anthrop. Közi. III. 1959. 17—30. 47 l 4- J­48 „Gazdagsági mutatójuk" magasabb a lószerszámos temetkezésekénél, mert számításuknál figyelembe vettük a lovastemetkezéseket is, melyeknél pedig ritkán szokott elmaradni a kantár el­temetése. 49 Dien-s 1966. 221. 91 \

Next

/
Oldalképek
Tartalom