A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 2. (Szeged, 1974)
Bálint Csanád: A honfoglaláskori lovastemetkezések
nél a táplálkozásnak mindig lényeges eleme a tej. Ha egy ember napi folyadékszükséglete 1 liter, s ehhez hozzászámítjuk a lótejből készített egyéb termékeket, egy 5—6 tagú családnak 5—7 fejhető kancára volt szüksége, hogy közben a csikók se szenvedjenek kárt. A Székelyföldön a legutóbbi időkig 15—20 lóból állt egy család ménese, melyből 4—7 db volt „csitkós kanca". 16 A belső-ázsiai példák szerint egyegy családnak a legválságosabb időkben is 8—10 lova volt, 17 így a honfoglalóknál a legkisebb félnomád közösségre is bízvást számíthatunk 15 lovat. Összegyűlt adataink egyszerű beszorzását további két szempont nem teszi lehetővé. Egyrészt nem tudjuk, milyen volt a honfoglalás korában a félnomád és a földműves tömegek aránya, a szolgáltatásokra kötelezettek száma, s mely rétegeknek volt létszükséglet a lótartás. Másrészt azzal is számolnunk kell, hogy nem az egész Kárpát-medence volt alkalmas a nomád nagyállattartásra: az Alföld, Kisalföld, Mezőföld folyómenti vidékeit leszámítva a legeltetésre alkalmas tájak kb. 100 ezer km 2-t tesznek ki. 18 Tekintetbe véve a kora-középkori telepeken talált állatcsontok százalékos megoszlását, 19 az elmondottak alapján úgy látom, a honfoglalás kori Magyarországon a lóállomány 3—500 000 lehetett. 20 Ez az állomány kereskedelmi szempontból is jelentős értéket képviselt: jól ismert az orosz krónika feljegyzése a magyarok lókiviteléről. 21 A ló ára a szarvasmarháénak mindig többszöröse volt, 22 a ló jelentette a gazdaság alapját. Ezért kezdte a Gellért legenda Ajtony vagyonának felsorolását nem a szántóval, nem az udvarházzal, hanem az állatokkal, s azok közt is elsőnek a lovakkal. Ugyanott a Gellértnek vitt ajándékot elbeszélve elsőnek említik a lovakat. 23 Az egész középkoron át a végrendeletekben először a lovakról emlékeznek meg. 24 Magas értéke miatt lóval adóztak a volgai bolgárok, s nálunk a székelyek. 25 A ló iránti kereslet a gazdasági és néha a politikai élet irányvonalát is befolyásolta. Kínában Wu császár azért támadta meg a hiung-nu-kat, hogy lovat szerezzen tőlük. Az i. e. II. sz.-ban politikai és katonai akciók sora irányult arra, hogy Kínába vihessenek a jóhírü ferganai lovakból. 29 A Mennyei Birodalom később a türköktől rendszeresen vásárolt hátasokat, melyek 16 Földes L., Rideg lótartás a székelyeknél. Népr. Közi. III. 1958. 34. 17 Az apa halálakor Temüdzsin családjának csak 9 lova maradt, Id. MTT II. 77§ (Ligeti L., A Mongolok Titkos története. Budapest, 1962. 21.), Bartha A., A IX—X. századi magyar társadalom. Budapest, 1968. 149—50, (továbbiakban: Bartha, 1968.). Jó tájékoztató a kalym nagysága is, Id. Vámbéry A., A török faj. Budapest, 1885. 279, 445. 18 Soó R., A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve. I. Budapest, 1964. 93—5, 2—3. kép. — 1 lónak évi 15—20 q szálas takarmányra vaa szüksége, melyet kaszálás nélkül 1 kat. hold ad (vö. Gazdasági alapismeretek. Budapest, 1938.). 19 Bálint Cs., A kutya a pogány magyar hitvilágban. MFMÉ 1971/1. 309—10. 20 Kérésemre Matolcsi János ellenőrizte számításaimat. A lótenyésztésre alkalmas terület nagyságát ő is 100 000 km 2-re becsüli. A közelmúlt lóállományát és legelőterületét alapul véve innen 6,6 millió q széna nyerhető. Ennyivel el lehet tartani 300 000 lovat. Felhívta még a figyelmem Kralovánszky Alán hasonló irányú kutatásaira és az alábbi problémákra: a) nem tudni, hogy az áradásos területek mennyiben befolyásolták a fűtermést. b) a legelők szeptemberben és októberben már májusi fűtermésüknek csak felét, majd 30—40%-át adják, c) nem ismerjük a szénakészítés mértékét és az állatállomány pontos összetételét. — Matolcsi J. értékes segítségét újból megköszönöm. — D. Sinornak 1971-ben tartott szegedi díszdoktori székfoglalójából tudom, hogy ő is foglalkozik ilyen természetű vizsgálatokkal. 21 Hodinka A., Az orosz évkönyvek magyar vonatkozásai. Budapest, 1916. 51. 22 Hóman В., Magyar pénztörténet. Budapest, 1916. 522—3. 23 Váczy P., A korai magyar történet néhány kérdéséről. Száz. 1958. 311—2. 24 Belényessy M., A ló becse a középkorban. Ethn. 1957. 337, 339, 341. 25 Györffy Gy., Tanulmányok a magyar állam eredetéről. Budapest, 1959. 66—7. (továbbiakban: Györffy 1959.) 26 Yetts, W. P., The Horse: A Factor in Early Chinese History. ESA, IX. 1934. 231—6. Century. Acta Orient. Hung. XXI. 1968. 136—9, 144—5, 72. j. 89
