A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1. (Szeged, 1971)

Kulcsár Péterné: Bellosics Bálint levelei Herrmann Antalhoz

A Hetes adatai közül a tulajdonképeni Hetes faházára vonatkozó adataimat összeállítva, egy-két rajzzal s fényképpel együtt mellékelve küldöm. Ha használhatod, használd fel, ha nem, add át kérlek Munkácsi B. dr. úrnak

17 az Ethnographia részére. Két fényképet is küldök, talán be is mutathatnád. Fényképkészüléket a múlt tanév végén vettem, s a nyáron már dolgoztam vele elég tisztességes eredménnyel. Ha az Ethnographiahoz kerülne, mondd meg, hogy a mennyi rajzot jónak látnak, használják fel; a honoráriumból is szívesen adok át ily czélból. — Ha te közlöd, tégy belátásod szerint. Magamat továbbra is figyelmedbe ajánlva maradtam őszintén tisztelő tanítványod Bellosics Bálint. Kedves Barátom! Baja, 1894. decz. 19. Már két levelemben ígérem, hogy hosszabban írok arról, mi kettőnket közösen érdekel, de csak most lophatok magamnak annyi időt mennyit e levél papírra vetése megkíván. Az első, miről szólni akarok, Gönczi bírálatára adandó válaszom. Engem nem lepett meg. Neki olyan jó (!) híre van a Vendvidéken, hogy mindent elvárhat tőle az ember. Mikor azt a bizonyos tanulmányt (sic!) megírta, én a te megbízásodból — emlékszel — Szalay István turnischai plébánosnál jártam, hogy őt a boldogult vend szakosztály élére megnyerjem. Nála több vendvidéki intelligens emberrel találkoztam, kik az ethnographiáról tudni sem akartak, míg a vendeken olyan merényletet szabad elkövetni, a milyent Gönczi követett el tanulmányával

18 (!). Bennem akkor csak a nagy kedv, lelkesedés volt meg, s bár láttam dolgozata rosszakaratú irányát, biztatásukat — hogy szólaljak fel nevükben — nem fogadtam meg. Gönczi hiába akarja dolgozatomra sütni a teljes légbőlkapottságoí, mert a mikor ő még valahol Tótországban — onnan került le — boldogította az embereket, én maiakkor vend dajka ölében gőgicséltem, és vend tejet szívtam, mert édes anyám maga született vend. Atyja Péntek (vend: Petek) közönséges polánczi vend szülők gyermeke volt, ki esze és tanultsága által a Szapáryak jószágigazgatójává lett, s egész életén át vend vidéken Tissinán (Csendlakon, Vasban) élt. Ma is élő bátyja közönséges bundás vend ember. Nekem első dalom anyám vend dala volt, s később is sokat tudtam meg tőle róluk. Szinte a könnyezésig nevettetett meg, midőn plágiumnak veszi, hogy a kolleros szoknyát tanulmányából vettem. Az egészben annyi hibám van, hogy dolgozata elveszett, s csak néhány kijegyzett elfogadható adata volt meg birtokomban jegyzetképen. Ezeket, nem tudván az enyém-e nem-e, felhasználtam, de a bizonytalanság arra ösztönzött, hogy legalább macskakörmök közé rakjam az illető néhány sorra terjedő részt. A korrektúrában a macskakörmöket hiába kerestem, elhagyták. így került bele az ő fogalmazásából néhányrövid sor, olyan tartalmú, a mely tartalmat a vend vidéken először utazó is rögtön megismer. Azt írja, én a vendet hibásan jellemezem, midőn azt mondom, hogy „izmos faj". Ennek is meg van az oka. Gönczi úr Palinán, a testileg legfejletlenebb, legnyomorultabb vendek által lakott faluban tanítóskodott, midőn világra szóló tanulmányát megírta, de én midőn a ,,Zala és vasmegyei vendekről" írtam, nem indulhatok utána, mert a vend sovány, száradt ugyan, de izmos, ha az összes vendséget veszem. Erre nekem bő alkalmam volt tapasztalást szereznem öreg atyám gazdaságán, egy sógoromnál, ki a bellatinczi Zichy féle uradalmon volt ispán, egy főerdész nagybátyámnál, ki szintén a fiumei kormányzót, Zichyt szolgálja a zalai vendség vidékén, a vasmegyei lutheranus-vend Puczinczon (ma Battyánd), hol egy nagybátyám lutheránus pap, s kitől sok szép adatot kaptam. De alkalmam volt odahaza is gyűjteni. Atyámnak bérlete van. Rétjeit 2/3ad részben zalai vendek takarják, s gyerek s diák koromban én „feleztem" (polovinati) a száraz szénát; gabonáját a vasmegyei vend „goricanec" aratja le mióta élek mindig, s épen a vakatióban egy hónapig velük vagyok otthon. A cséplést, kapálást vend napszámosok végzik, s én minden nyáron naponként 20—25 vasmegyei és 60—70 zalai (lippai, renkoczi etc.) venddel érintkezhetem. Ha valaki nem hiszi, meghívom a jövő nyárra atyám bérletére, hadd lássa. Hallgathatja őket egész napon és este munka után dalolva, tréfálva. Gönczi úr szegény palinai emberei uíán indult, onnan is megférhetlen természete eltovábbította. Nem emlékszem tisztán, de ilyest is hibámul rótt fel: „a vend idegenek iránt zárkózott, bizalmatlan". Erre azt mondja, egy nép sem olyan közlékeny, mint a vend. Hm, bölcs mondás. Én és atyám is, ki már 30 éve érintkezik velük, ellenkezőt tapasztaltunk. Barátságos, azt mondhatja, de nem közlékeny. Azt nem is említem, hogy ő geographiai részt kívánt a néprajzi mellé, mert azt ti törültétek a történetivel együtt, s én abban megnyugszom. Ennyit kívántam bírálatára megjegyezni. Az ethnographizálás most csak úgy lehetséges, ha éjjeleimet rabolom meg. Leírom egy napi 17 Munkácsi Bernát (1860—1937) finnugor nyelvész, a Magyar Néprajzi Társaság alelnöke.. 18 Gönczi Ferenc több alkalommil foglalkozott a zalai vendekkel. írt róluk a Muraköz-ben 1887-ben, a Zalai Közlönyben (1887. 7. sz. : A zala-megyei vendek társadalmi életéből) stb. 181