A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1. (Szeged, 1971)

Dömötör János: Vásárhely utcanevei (Történeti áttekintés)

A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1971/1 VÁSÁRHELY UTCANEVEI (Történeti áttekintés) DÖMÖTÖR JÁNOS (Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum) A szűkebb-tágabb közösségek, így egy város is különböző módon őrzik múltjukat: kövekben, iratokban, szokásokban, szájhagyományban és többek között utcanevekben is. Ez utóbbiak azonban nemcsak a múltat őrzik, hanem a jelent is mutatják. Vallanak arról, hogy a közösség mennyire tiszteli a saját múltját, pontosabban, mit érez magáénak abból, hogyan reagál a jelenre, kik azok, akiket érdemesnek tartott e módon megörökíteni a politika, az irodalom és a művészet képviselői, alkotói közül. Politikai állásfoglalás, helyi értékek iránti tisztelet, sőt ízlésbeli orientáció vagy közöny egyaránt tükröződik az utcanevekben. Ezen túl egy közösség tagjait, a város lakóit gyakran az is közelebbről érdekli, hogy kikről elnevezett utcában lakik, és hogy a bekövetkezett változásokat mi tette szükségessé. Az utcanevekben társadalmi, történelmi változások tükröződnek, és egy adott kor képe is kirajzolódik. Az utcanevek vizsgálatának, nyomonkövetésének helytörténeti jelentősége tehát kétségtelen. Bizonyos országos történeti-politikai térkép felvázolására is alkalmas, például a városok, községek főterei nevének vizsgálata. (A forradalmi, 48-as szellemű Tiszántúlon szinte kivétel nélkül Kossuthról nevezték el a főteret vagy a főutcát. A Dunántúlon ugyanilyen fontos terek, utcák Széchenyi nevét viselik). Indokolt és érdemes tehát egy lehető teljes és minden változást érintő áttekintésben foglalkozni utcaneveinkkel. Vizsgálódásunk tárgya a Tiszántúl déli részén, a Tisza-Maros szögben fekvő 53 ezer lakosú Hódmezővásárhely. Évszázados fejlődése az alföldi mezővárosokéra jellemző. A felszabadulás után iparosodik. Jelentős 48-as, Kossuth- és agrárszocialista hagyomány élt a városban. Forrásként a Városi Levéltár iratanyaga szolgált legbővebben, de az azonosítás szempontjából nagy hasznát vettem a térképeknek, és kiegészítésként a hírlapok anyaga, továbbá néhány visszaemlékezés is hasznos segítséget nyújtott. A Városi Levéltár anyagában a kutatást két tényező nehezítette: az egyik az, hogy az anyag nem teljes. Az 1944-es elmenekítés alkalmából számos irat, így köztük az e szempontokból legfontosabb közgyűlési jegyzőkönyvek egyrésze is elkallódott. Bonyolította továbbá az anyaggyűjtést az, hogy általában és teljesen indokoltan a legfőbb városi testületi szerv (képviseleti testület, törvényhatósági bizottság, városi tanács) hatáskörébe tartozott ugyan a közösség szempontjából jelentős utcaelnevezési hatáskör, de voltak évek, amikor más testületi szerv is döntött utcaelnevezési kérdésekben. (Az ötvenes években vb hatáskörbe került az utcanév változtatás.) Értékes forrásként szolgált az 1888-as, Czégényi Imre városi mérnök által készített belterületi térkép. Hasznosnak bizonyult — elsősorban az azonosítás munkájában — az 1930-as évekbeli, Szabó István könyvkereskedő által kiadott belterületi térkép is, valamint az, amelyet 1958-ban az Állami Térképészeti Hivatal készített. Ahol lehetséges volt, ott a teljes, konkrét határozat mélységéig követtem az 91