A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1. (Szeged, 1971)

Marián Miklós: A gólya populáció-dinamikája Magyarországon (1963–1968)

bogár (Melolontha melolontha F.), 5 futrinka (sp.?), 6 lótetű (Gryllotalpa gryllotalpa L.), 2 béka (Rana sp?), 8 házi egér (Mus musculus L.). A közölt adatok meggyőzően bizonyítják a gólya hasznát és szerepét a mezőgazdasági kártevők elleni harcban.) Számos jelentés panaszkodik a gólyára, hogy főleg fiókái etetésekor, elhordja az udvarokról a néhány napos csibét, kacsát, libát. A vadászok meg a fogoly-, fürj-, fácáncsibék, nyúlfiókák pusztításával vádolják. Igaz, hogy a költési időben, aszályos esztendőben különösen, kárt tesz a baromfiban, vadivadékban. A föltűnő színezetű, ház közelében élő nagytermetű madár az emberek állandó megfigyelése alatt áll. Az elvétve okozott kárt is azonnal észreveszik, az állandó hasznot azonban nem észlelik. Arra csak egy-egy gyomortartalom vizsgálat utal. Jellegzetes példa erre a balassagyarmati közlés, amely pusztán a vadász szemével nézi a gólya tevékenységét: ,,a gépi fűkasza nyomában csoportosan járó gólyák szedik a sérült nyúlfiókát, fácáncsibét". A sok tízezer elpusztított káros rovarról, rágcsálóról nem szól a jelentés. Sajnos veszedelmes méretben kezd kibontakozni hazánkban a gólyák üldözése. Most nem arról van szó, hogy épületek lebontása, átépítése, fák elkerülhetetlen kivágása miatt tönkremennek a fészkek. Nagy számú jelentés ad számot a fészkek, gólyák széndékos pusztításáról. Tanulmányunk terjedelme nem teszi lehetővé, hogy részletesen foglalkozzunk a sok idevágó jelentéssel. Csupán azokat a helységeket soroljuk fel, amelyekből azt jelentették, hogy ott az elmúlt fél évtizedben az utolsó fészek is elpusztult, vagy az utolsó gólyapár is elhagyta a falut: Hegyhátszentmárton (Vas m.), Sárisáp (Komárom m.), Egyed, Bőnyrétalap, Lövő (Győr m.), Edde (Somogy m.), Helesfa (Baranya m.), Nagydorong (Tolna m.). A gólyák védelmezésének szép példáiról is számos jelentésben olvastunk: A fészekből kiesett fiókát felnevelték (Dad, Csengőd). Négy leesett fiókát egy kosárban neveltek fel (Szenyér). A csűrrel együtt leégett a fészek is. Tavaszra felújították az épületet és új fészket is készítettek a gólyáknak, amelyet azok el is fogadtak (Járdánháza). Szigetváron a vihar kisodort a fészekből egy fiókát, amelyet a kórház dolgozói a következő tavaszig neveltek. A vihar lesodort egy fészket. Visszahelyezve, körülfalazással biztosították (Sóskút). Távbeszélő huzalnak repült, sérült gólyát tavaszig ápoltak a tanulók (Villány). Az elmondottakból kitűnik, hogy a hazai gólyapopuláció visszaesésének több oka van: A házépítési módszerek és a házépítő anyagok korszerűsödésével erősen megfogyatkozott a fészkelő aljzatok száma. A kiterjedt vadvízlecsapolás jelentős mértékben csökkentette a gólya természetes tápterületeit. Táplálkozása nagymértékben megváltozott, amely hasznosságát fokozta, amelynek jelentőségét azonban még általában nem ismerték fel. A nemrég még kimondottan gólyakedvelő lakosság jelentős részének érzelme megváltozott a gólyával szemben: üldözik, több helyen irtják. Az országunkat behálózó villamosvezetékek sok gólya kimúlását okozzák. AZ ÁLLOMÁNY VÉDELME A tárgyalt tények és számok világosan mutatják, hogy a magyar gólyapopuláció veszélyben van. Fél évtized alatt az állomány létszáma 27,48 %-kal, tíz év alatt 44