A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1. (Szeged, 1971)

Marián Miklós: A gólya populáció-dinamikája Magyarországon (1963–1968)

A Móra Ferenc Múzeum Evkönyve 197Íj 1 A GÓLYA POPULÁCIÓ-DINAMIKÁJA MAGYARORSZÁGON (1963—1968) MARIÁN MIKLÓS (Szeged, Móra Ferenc Múzeum) A gólya {Ciconia ciconia L.) egyike a legismertebb madaraknak. így rendkívül alkalmas alanya az olyan populáció-dinamikai vizsgálatoknak, amelyeket rövid idő alatt, nagy területen kell elvégezni, tehát azok lebonyolítására a kis létszámú ornitológus gárda nem elegendő, ezért laikusokat is be kell vonni a felvétel munkájába. A gólya — mint kultúra követő faj — évszázadok óta az emberi lakóhelyeken fészkel, azokhoz jól alkalmazkodott. Ma, a technikai kultúra rohamos fejlődésével gyors ütemben változnak az emberi települések és a hozzájuk kötődött gólya életviszonyaiban is jelentős átalakulás következik be. Mivel a gólya az embernek a mezőgazdasági kártevők elleni harcában egyik jelentős segítőtársa, fontos érdek fűződik ahhoz, hogy népesség változását, ezzel összefüggésben életmódjának alakulását rendszeresen figyelemmel kísérjük és ha szükséges védelmére a megfelelő intézkedéseket megtegyük. A Kárpátmedencében és ezen belül Magyarországon él Európa egyik legnagyobb gólya populációja. Érthető, hogy a hazai ornitológiának éppúgy szívügye volt az állományfejlődés vizsgálata, mint ahogy a külföldi ornitológiai központok élénk figyelemmel kísérték ilyen irányú közléseinket. Nemzetközi szervezetek (mint az UNESCO égisze alatt működő International Commitee of Bird Preservation) pedig, amelyek az egész Európára és a szomszédos világrészekre kiterjedő cenzusokat szervezték, sürgették, hogy Magyarország is végezzen kiterjedt vizsgálatokat e téren. A felsorolt tudományos, gazdasági és természetvédelmi meggondolások indították a szerzőt arra, hogy 1958-ban — a Madártani Intézet és dr. Kéve András felhívására és támogatásával — az egész ország területére kiterjedő gólyanépesség vizsgálatot kezdjen. Tervet dolgozott ki, mely szerint öt évenként, azonos módszerrel állományfelvételeket végez. Az azóta eltelt évtized alatt, az eredeti terv szerint, háromszor (1958, 1963, 1968) történt országos cenzus. Az eredményeket nyilvánosságra hoztuk (Marián, 1962, Marián, 1970 és Marián—ifj. Marián, 1968). A szegedi Móra Ferenc Múzeum a magyar gólyavizsgálatok központjává lett, és ma mintegy 10 000 gólya-adatot tárol, illetőleg tart nyilván. Ez a gólya-adattár jelentős madártani értéket képvisel, és lehetővé teszi, hogy segítségével a jövő ornitológusai több irányú populáció dinamikai vizsgálatokat is végezzenek. Jelen munka az öt, illetőleg tíz évvel ezelőtt lefolytatott országos állományfelvételekről közölt — fent idézett — tanulmányok folytatása. Az 1968. évben lezajlott országos gólyaállományfelvétel eredményét mutatja be, összevetve azt a fél évtizeddel előbb, 1963-ban nyert cenzus adataival. 37