A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1. (Szeged, 1971)

Goldmann Antal György–Szénászky Júlia: Megjegyzések a vatyai kultúra délalföldi kapcsolataihoz

Patay P. a magyar kutatók közül elsőként foglalkozott a kultúrával, mint önálló csoporttal, ugyanakkor a G. Childe által javasolt Lovasberény-Vatya elneve­zés helyett a rövidebb vatyai csoport elnevezést ajánlotta. 27 Felismerte a Kisapos­taggal való genetikai összefüggését, és helyesen mutatott rá a különböző nyugati kultúrákkal való kapcsolatára, de sajnálatos módon elhanyagolta a Dél-Alföldhöz való viszonyának kimunkálását, noha észrevette, hogy a jellegzetesen vatyai anyag­ban perjámosi kancsók is előfordulnak. 28 Éppen ebben a vonatkozásban vetette fel Banner J., hogy „a Tisza-Maros-szög egész kultúrterülete és Tolna megye egyes lelőhelyei közt kölcsönösen kicserélődő bronzkori kultúráknak csakugyan csak a Duna vonala volt-e az egyetlen útja, vagy a Duna-Tisza-köz más helyein, egyene­sebb útvonalon is érintkezhettek egymással..." 2 — amely utóbbi érintkezést nagyon helyesen a kelebiai bronzleletek alapján tételezte fel. Foltiny I. Móra F. ásatásából származó leleteket közölt Csengeléről. 30 Ezek közül az urnákat a bronzkor második periódusába sorolta, s párhuzamait Dunán­túlon (Lovasberény, Aporka, Dunakeszi) és Vatyán vélte felfedezni. Különösen jelentős, hogy észrevette a csengelei anyagban a marosvidéki kultúráramlatok befo­lyását. Felismerte azt is, hogy a Maros-vidék bronzkori temetőiben vatyai jellegű edények is találhatók. Igen gyakran fordul elő ugyanis Szőregen 31 és a Deszk F temetőben 32 egy díszítetlen, két függesztőfüllel, vagy helyette tagolt bütyökkel el­látott edény. Területi kapcsolatainak megvilágítása céljából vatyai párhuzamait ismertette, amelyeket csak díszítettségük alapján lehet megkülönböztetni déli vál­tozataiktól. Merőben új szempontokat vetett fel a kutatásban a kelebiai temető feltárása, majd publikálása. 33 Úgy tűnik, Zalotay E. szinte nem is ismerte fel azokat a lehelősé­geket, amelyeket anyaga magában rejtett. Kelebián ugyanis az eddig kizárólagosnak hitt urnás temetkezések mellett aránylag nagyszámú korhasztásos sír is van, sőt, ami ezek helyzetének meghatározásánál iránymutatóul szolgál, jónéhány edényforma a Maros-vidéki bronzkorral való közvetlen kapcsolatra utal. Itt elsősorban a 9. sír urnájára szeretnénk felhívni a figyelmet, amelynek egészen pontos megfelelőjét Szőregről 34 és Klárafalváról 35 ismerjük. A vatyai kultúra és általában a Kárpát-medence középső bronzkorának leg­korszerűbb összefoglalását Bóna I. végezte el. 36 A bennünket érdeklő két kultúra vonatkozásában megállapította, hogy ezek az egész középső bronzkor idején egy­más mellett éltek, egymással kereskedelmi úton érintkeztek, legalábbis az egységes perjámosi kultúra idején. A szőregi és gerjeni csoportok különválása után ez a ke­reskedelem elsősorban a gerjeni csoportra korlátozódott, mert a szőregi népesség elmaradt ipara és kereskedelme folytán a Tisza-vidéken a legfejletlenebb volt. 37 Le£­újabban Bandi G. foglalkozott a legkülönbözőbb aspektusokból a vatyai kultúra 27 Patay, P., Diss. Pann. 1938. 91. p. 28 i. m. 74. p. 29 Banner J., Régészeti feladatok a Délvidéken. Délvidéki Szle. 1942. 1—2. szám 48—49. pp. 30 Foltiny /., Bronzkori leletek Felsőpusztaszerről és Csengeléről. AÉ 1944—45. 43—48. pp. 31 uő., Dolg. 1941. 57—58. p. 32 uő., A Deszk F bronzkori temető. SzVMK 1942. 23. p. 33 Zalotay E. 1957. 34 Foltiny I., Dolg. 1941. 37. p., XV. t. 4. 35 Trogmayer Ottó szíves szóbeli közlése alapján. 36 Bóna L, A korai és középső bronzkor története Magyarországon és a Kárpát-medencében. Kandidátusi értekezés. Kézirat. 37 uő. Kandidátusi értekezés tézisei. Rég. Dolg. 1960. 56. p. 269

Next

/
Oldalképek
Tartalom