A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1. (Szeged, 1971)

Goldmann Antal György–Szénászky Júlia: Megjegyzések a vatyai kultúra délalföldi kapcsolataihoz

Patay P. a magyar kutatók közül elsőként foglalkozott a kultúrával, mint önálló csoporttal, ugyanakkor a G. Childe által javasolt Lovasberény-Vatya elnevezés helyett a rövidebb vatyai csoport elnevezést ajánlotta.

27 Felismerte a Kisapostaggal való genetikai összefüggését, és helyesen mutatott rá a különböző nyugati kultúrákkal való kapcsolatára, de sajnálatos módon elhanyagolta a Dél-Alföldhöz való viszonyának kimunkálását, noha észrevette, hogy a jellegzetesen vatyai anyagban perjámosi kancsók is előfordulnak.

28 Éppen ebben a vonatkozásban vetette fel Banner J., hogy „a Tisza-Maros-szög egész kultúrterülete és Tolna megye egyes lelőhelyei közt kölcsönösen kicserélődő bronzkori kultúráknak csakugyan csak a Duna vonala volt-e az egyetlen útja, vagy a Duna-Tisza-köz más helyein, egyenesebb útvonalon is érintkezhettek egymással..."

2 — amely utóbbi érintkezést nagyon helyesen a kelebiai bronzleletek alapján tételezte fel. Foltiny I. Móra F. ásatásából származó leleteket közölt Csengeléről.

30 Ezek közül az urnákat a bronzkor második periódusába sorolta, s párhuzamait Dunántúlon (Lovasberény, Aporka, Dunakeszi) és Vatyán vélte felfedezni. Különösen jelentős, hogy észrevette a csengelei anyagban a marosvidéki kultúráramlatok befolyását. Felismerte azt is, hogy a Maros-vidék bronzkori temetőiben vatyai jellegű edények is találhatók. Igen gyakran fordul elő ugyanis Szőregen

31 és a Deszk F temetőben

32 egy díszítetlen, két függesztőfüllel, vagy helyette tagolt bütyökkel ellátott edény. Területi kapcsolatainak megvilágítása céljából vatyai párhuzamait ismertette, amelyeket csak díszítettségük alapján lehet megkülönböztetni déli változataiktól. Merőben új szempontokat vetett fel a kutatásban a kelebiai temető feltárása, majd publikálása.

33 Úgy tűnik, Zalotay E. szinte nem is ismerte fel azokat a lehelőségeket, amelyeket anyaga magában rejtett. Kelebián ugyanis az eddig kizárólagosnak hitt urnás temetkezések mellett aránylag nagyszámú korhasztásos sír is van, sőt, ami ezek helyzetének meghatározásánál iránymutatóul szolgál, jónéhány edényforma a Maros-vidéki bronzkorral való közvetlen kapcsolatra utal. Itt elsősorban a 9. sír urnájára szeretnénk felhívni a figyelmet, amelynek egészen pontos megfelelőjét Szőregről

34 és Klárafalváról

35 ismerjük. A vatyai kultúra és általában a Kárpát-medence középső bronzkorának legkorszerűbb összefoglalását Bóna I. végezte el.

36 A bennünket érdeklő két kultúra vonatkozásában megállapította, hogy ezek az egész középső bronzkor idején egymás mellett éltek, egymással kereskedelmi úton érintkeztek, legalábbis az egységes perjámosi kultúra idején. A szőregi és gerjeni csoportok különválása után ez a kereskedelem elsősorban a gerjeni csoportra korlátozódott, mert a szőregi népesség elmaradt ipara és kereskedelme folytán a Tisza-vidéken a legfejletlenebb volt.

37 Le£újabban Bandi G. foglalkozott a legkülönbözőbb aspektusokból a vatyai kultúra 27 Patay, P., Diss. Pann. 1938. 91. p. 28 i. m. 74. p. 29 Banner J., Régészeti feladatok a Délvidéken. Délvidéki Szle. 1942. 1—2. szám 48—49. pp. 30 Foltiny /., Bronzkori leletek Felsőpusztaszerről és Csengeléről. AÉ 1944—45. 43—48. pp. 31 uő., Dolg. 1941. 57—58. p. 32 uő., A Deszk F bronzkori temető. SzVMK 1942. 23. p. 33 Zalotay E. 1957. 34 Foltiny I., Dolg. 1941. 37. p., XV. t. 4. 35 Trogmayer Ottó szíves szóbeli közlése alapján. 36 Bóna L, A korai és középső bronzkor története Magyarországon és a Kárpát-medencében. Kandidátusi értekezés. Kézirat. 37 uő. Kandidátusi értekezés tézisei. Rég. Dolg. 1960. 56. p. 269