A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1. (Szeged, 1971)

†Banner János: A tiszai kultúra díszítőművészetéhez

dos rajz, amelyet Boros Ilona művésznő, az egyetemi régészeti intézet laboratóriumának egykori vezetője, közvetlenül a háború vége előtt fejezett be, kényszerűségből. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyvében (1968. 315—323.1.) megjelentek — munkásságáról is érdeme szerint emlékezve — azok a rajzok, amelyek a sok elemből alkotott geometriai mintákat — egyszerű vagy összetett — alakjaira vezette vissza és összetételükkel együtt 254 ábrán bemutatta. Az edényeken levő bekarcolt minták kiterítve ábrázolva mutatják be a tiszai kultúra fazekasa művészi hagyatékának rajzati. Kisplasztikái alkotásairól, köztük a két ,,Venus"-ról már a megtalálás évében megjelentek Boros Ilona rajzai (Délvidéki Szemle, 1942, 458—463 1.). Mindez csak megmaradt része a nagy lelkiismeretességgel, pontossággal végzett munkának. 24 rajz elpusztult. De elpusztult az anyag egy része is úgy, hogy ma már nem minden rajzot lehet azonosítani, sőt eddig közöletlen anyag is van a táblákon. Ennek a visszaemlékezés-szerű közlésnek egyetlen célja, hogy a már közölt elemző rajzokon túlmenően, a megmaradt 13 tábla* anyagáról tájékoztasson. Az eredeti rajzok a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum Adattárában vannak. A kökénydombi öt ásatáson 178 ép vagy kiegészíthető edény került elő. Ebből 44 volt a tiszai kultúra jellegzetes és nagyon változatos mintáival díszítve. Valamennyinek megvolt a kiterített rajza. Hozzájárul ehhez az említett publikációk 17 képes tábláján is bemutatott 394 töredéken kívül a nem közölt, de leltározott sok száz töredék. Az ugyanebbe a kultúrába tartozó kopáncsi Kiss-tanyai anyagban 49 ép vagy kiegészíthető edény volt. Ezek közül 8 volt díszített. Egynek a rajza elveszett. Itt is sok a leltározott díszített töredék, de csak egy táblán volt közölve egy-két darab. A bemutatott és csak leltározott töredékek sokszor segítették a rajzolót a nem egyszer erősen kopott minták kiegészítésében. Különösen a Kiss-tanyai anyag porózus agyagánál volt erre szükség. A rajzok további készítését abba kellett hagyni, pedig az volt a meggyőződésünk, hogy — mint a nyomtatásban is megjelent 17 tábla is mutatja: még a bemutatottnál is változatosabb volt a mintakészlet; vagy talán helyesebb azt írni: több változatot alkotott — az ügyeskezű, a karcoló csontot biztosan kezelő „iparművész". Van olyan táblánk, (Dolg. 6/1930) XXVIII), amely kezdetlegesebb vagy már fáradtabb készségű rajzolóról — talán hanyatló művészetről — tanúskodik. A gazdag edénykészletben nagyon különböző nagyságú és alakú edények vannak, mutatva, hogy egyetlen telepnek is eléggé szerteágazó igénye volt. A változatos formákról csak annyit, hogy a bemutatott rajzok túlnyomórészt ún. serleg (pohár, virágcserép) alakú edényekről valók, de vannak laposfenekű gömbös, öblösebb nyakas és csőtalpas darabok is. A formakészlet megismerésére az érdeklődőket az eredeti közlésekre utalom. (Dolg. 6/1930) 49—106. Uo. 9—10/1933—34) 30—36; Fol. Arch. 5(1945) 8—17; Arch. Ért. 76(1949) 9—23; Uo. 78(1951) 27—34; a Venusra vonatkozóan Délvidéki Szemle i. h. ; Germania 37(1959) 14—35; az oltárral kapcsolatban a Szeged Városi Múzeum Kiadványai 1943. II. 3. 3—8.) Úgy gondolom, hogy Boros Ilona hiányosan megmaradt régészeti rajzainak közlésével nemcsak példás munkásságának állítok emléket, de a tiszai kultúra embereinek gazdag művészeti hagyatékához is jól használható adalékkal szolgálok. * Bár csak néhány esetben fért el Évkönyvünk tükrében egy teljes táblányi rajz, a táblák eredeti számozását és a sorrendiséget tiszteletben tartottuk. (Szerk.) 16 A Móra F. Múzeum Évk. I. 241