A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1. (Szeged, 1971)
Szigeti György: Az apátfalvi nép táplálkozása. I.
múltra, a régiekre hivatkozunk, a 19. század utolsó évtizedeire és a századfordulóra gondolunk. 5 A múltban nem minden tehetős apátfalvi gazda táplálkozása különbözött a szegény- és kisparasztokétól, mivel a módos gazdák nagyobb része még magától is sajnálta a betevő falatot. Az ilyen embernek a fösvénysége miatt sokat szenvedett a családja. A szegényebb sorban levő asszony is könnyen odavágta az effajta gazdának : „Hallod Jóska! Szegény asszony vagyok, de nem lennék a felesigëd semmi pézé' se." A szegények, akik főként napszámból éltek, bizony sokszor többet költöttek a kocsmára is, mint a kuporgató tehetősebbek. Különösen a kűtörők és a hajósok voltak kocsmások. Apátfalván a józanul élő szegény embernek — föltéve, hogy nem volt munka nélkül — ha nagyon beosztotta a kapálásban, aratásban, csépléskor kapott keresetét, kenyérre éppen nem volt gondja. Akiknek azonban nem jutott munkalehetőség a helybeli gazdáknál, azok kénytelenek voltak munkát vállalni a közeli nagybirtokon. Legtöbbet a sokgyerekes szegények szenvedtek, akik bizony sokszor előre éltek, vagyis télidőben kénytelenek voltak előlegül kenyérgabonát, süldő malacot kérni a gazdáktól. Mindezt a következő évben dolgozták le. A TÁPLÁLKOZÁS HAGYOMÁNYAI ÉS NÉPI TERMINOLÓGIÁJA A TÁPLÁLKOZÁS RENDJE Apátfalván is, miként a Szeged melleti Tápén, a hosszabb nyári nappalok idején háromszor, télen pedig kétszer ettek. 6 Nyáron 7—8 óra tájban früstököltek. Azt is mondták, hogy kenyereztek, vagyis kenyeret, szalonnát ettek zöldpaprikával vagy uborkasalátával. Szalonna után tejet fogyasztottak. Tányérból, kanállal ették, mint a levest, és kenyeret haraptak hozzá. Ha száraz és morzsalékos voit a kenyér, akkor beleaprították a tejbe. Szalonnázás után gyakori volt az aludttej is, amit pincében vagy kamrában hűtöttek és köcsögből ettek. Szegényebb helyeken reggelire rántott levest főztek, amit kenyérrel ettek és utána kevesebb szalonnát fogyasztottak. Ilyen esetben elmaradt a tej is. Nyáron az ebéd déli 1 óra körül volt. Dologidőben mindenki igyekezett bőségesebben táplálkozni. Több baromfihúst, ződpaszúrt, ('zöldpaszuly'), túrúslepinyt, csőregét, fánkot és rétest ettek. Még a cséplőgépnéldolgozó szegényebb ember is megkövetelte, hogy felesége a nehéz munkához erőt adó, tartalmas ételt vigyen, amely miatt nem kellett a többiek előtt szégyenkeznie. Munka után, este 9 óra tájban volt a vacsora. Ilyenkor déli maradékot, vagy a reggeli étkezéshez hasonlóan kenyeret, szalonnát és tejet, dinnyeérés idején tej helyett dinnyét fogyasztottak. Nyár vége felé ősszel gyakran sütöttek apróra vágott szalonna zsírjában tojásos paprikát, vagy főztek, de még napjainkban is sokszor főznek vacsorára krumplis vagy pörkölt tarhonyát. Télen reggel 10 óra körül früstököltek. Disznóvágás után leginkább hurkát, 5 Adatközlők: özv. Gera Jánosné Bagi Julianna sz. : 1878. Gyenge Mátyás sz. : 1883. Gyenge Mátyásné Bakai Ilona sz. : 1900. özv. Mócsa Mihályne Fejes D. Ilona sz. : 1889. Szigeti Bálint sz. : 1902. Szigeti Györgyné Langó Anna sz.: 1924. Szigeti József sz.: 1904. özv. Szigeti Mátyásné Sóki Anna sz.: 1899. Szigeti Mihály sz. 1911. Szigeti Mihályne Restas Erzsébet sz.: 1914. özv. Török Péterné Fehér Julianna sz. : 1903. Varga Cziri András sz. : 1894. özv. Varga Mátyásné Langó Katalin sz.: 1873. 6 Morvay /., Táplálkozás. Orosháza néprajza. Orosháza 1965. 400—427. Megjegyezni kívánjuk, hogy a gyűjtött anyag tematikus elrendezését kevés módosítással e munka alapján végeztük el. 213
