A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1. (Szeged, 1971)
Kulcsár Péterné: Bellosics Bálint levelei Herrmann Antalhoz
könyvelhető el, ha nem akadályozzák a gyűjtőmunkát. Ő maga akkor is gyűjt, ha még arra sincs ideje, hogy az adatokat tanulmánnyá dolgozza fel. Ha nem tud v : clékre menni, diákjait faggatja, ha erre sincs ideje, rajztehetségét használja fel arra, hogy tárgyakat rajzoljon maga és mások számára, mert erre kevesebb idő kell, de ez is lendíti a néprajzi kutatásokat. Diákjait kirándulásokra viszi, gyűjtő utakra küldi, instrukciókkal látja el, hogy ifjúságuktól fogva tudatosan érezzék a közeget, melyben majd dolgozniuk kell, hogy fogékonnyá tegye őket a paraszttársadalom szociális problémái iránt. Felpanaszolja egyik levelében, hogy a falusi pedagógusok közömbösek az efféle kérdésekkel szemben. „Ez jó ösztönzés nekem" — írja —, „az én diákjaimnak tanító korukban lesz hozzá érzékük, azért jót állok". Irodalmi működésének jelentős részét is az agitációs munka tölti ki. Mint pedagógiai szakíró a tanítóképzés modernizálásának, az élethez való közelítésének érdekében száll síkra, mint néprajzi író elsősorban a falusi értelmiség felelősségtudatának felébresztésére törekszik, hogy a falu intelligensebb emberei nagyobb érdeklődéssel forduljanak a népélet egyes kérdései s ezen keresztül az agrártársadalom szociális problémái felé. A magyar vidék kulturális elmaradottságát könnyű volt észrevenni, tudományos munkája során nem egyszer tapasztalhatta ennek bénító hatását. Ezért szeretné, hogy a főváros kulturális életének legalább rezgései jussanak el a vidékre, s azon fáradozik, hogy a Néprajzi Társaság egy-egy ülését vidéken tartsa. Tanító és kutató munkáját sohasem választhatta el egymástól, mint tudós elsősorban tanítani akart, s mint pedagógus növendékeit a tudomány felé terelte. Etnográfiai működésének egyik legértékesebb darabja a magyar néprajzi irodalom alapvetése (A gyermek a magyar néphagyományban. Igazság, 1909. Bajai m. kir. áll. elemi népisk. tanítóképző intézet Értesítője. 1902—03.), pedagógiai irodalmunkban pedig páratlanul áll a — sajnos, kiadatlanul maradt — néprajzi olvasókönyv, melynek címe: Kis ethnographia, s kéziratát a Néprajzi Múzeum őrzi. 1905ben Bellosics a magyar néprajzról tart előadást, s tematikájában egy ilyen tétel szerepel: „A magyar népköltészet pedagógiai szempontból, különös tekintettel az új népiskolai tantervre" (A bajai magyar kir. áll. tanítóképző-intézet Értesítője. 1905— 1906. 68—69. p.). Értékes alkotásokkal gyarapította a szorosan vett néprajztudományt is, mégpedig mind elméleti, mind gyakorlati téren. Máig forrásértékű tanulmányaiban alapvető munkát végzett a dél-magyarországi szláv nemzetiségek (vend, bunyevác) történetének, etnográfiájának feltérképezésében, a gyakorlatban pedig akkor még egészen újszerű eljárásokat alkalmazott, próbált ki, a népdalok kottázását, a fényképezést. Kézügyességét felhasználva a népviseletek színeit is igyekszik visszaadni, megkísérli a festett fényképek készítését is. Vázlatos életrajzát megírta Barcsai József a bajai tanítóképző 1915/1916. évi értesítőjében, mit részben az Ethnographia 1916. évi kötete is közölt, s ugyanott találjuk műveinek önmaga által összeállított, korántsem teljes jegyzékét. Herrmann Antalhoz intézett levelei — melyek a szegedi Egyetemi Könyvtár kézirattárában találhatók — részben ezeket az életrajzi adatokat egészítik ki, részben emberi portréjának teljesebbé tételéhez járulnak hozzá, részben azonban — s talán ez a legfontosabb — munkájáról számolnak be, s ezért igen sok olyan értékes apróságot tartalmaznak, melyeket ő maga nem dolgozott fel irodalmi munkásságában, s melyek ilyenformán a magyar néprajztudomány adattárát gazdagítják. Az alábbiakban ezekből mutatunk be néhányat. 12 A Móra F. Múzeum Évk. T. 777
