A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1. (Szeged, 1971)

Tóth Ferenc: Gilitze István népköltő és az 1821-es makói árvíz

A népi emlékezés 130 év távlatában az események törzsanyagát — az árvíz leírását és a költőre vonatkozó befejező részt — megtartotta, a feudális sallangoktól viszont teljesen megtisztította a verset. Az elvontabb és mesterkéltebb részekről mit sem tud, a képszerű, szemléletes leírást, az eseményekről szóló epikus részt szinte maradéktalanul megőrzi. Tekintsük át az összehasonlítást szerkezeti egységenként: Szakasz - 4. vsz. 5— 9. vsz. 10—18. vsz. 19—21. vsz. 23—29. vsz. 30—34. vsz. Gilitze verse A katasztrófa időpontja. Az emberi erő tehetetlen az árral szemben. Az árvíz belső pusztításának topográfiai leírása Az árvíz egy külső (margitai) epizódja Köszönet a szűkölködőknek nyújtott segítségért A pusztulás oka A paraszti szerző önvallomása Népi változat Elhagyva Rövidített formában átvéve Rövidített formában átvéve Elhagyva Elhagyva Jelentősen lerövidítve A fenti szöveghez Tápén énekelt dallam variánsai nem ismeretlenek népzenénkben. Anmkai árvíz nótája. Re cit. parlando A makói árvíz nótája Várnai Péter kutatásai nyomán tudjuk, hogy a makói árvíz-nótának dallamvariánsai között találjuk a recitáló 12-essé bővült egyik legszebb népdalunkat, a Virágok vetélkedését, az Ah, hol vagy magyarok... kezdetű Szent István éneket, balladáink közül a Báthori Kalára balladát. „A tápéi dallam — írja Várnai Péter — tulajdonképpen teljes formája a Kodály által Nagyszalontán gyűjtött féldallamnak. Első soraik szinte hangról hangra azonosak, a szalontai ballada második sora pedig dallamunk lekopott változata. A nagy159