P. Brestyánszky Ilona: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 2. Csongrád megye iparművészeti kincsei. (Szeged, 1972)
A makói gör. kat. templom aranyozott profilú, dörzsölt tölgyfa székei a szegedinél egyszerűbb formamegoldásukkal, kecses vonalvezetésükkel a magyar rokokó asztalosművesség kiváló emlékei a XVIII. század közepéről. Későrokokó elemek copf díszítményekkel keverten — ez utóbbi túlsúlyával — jelennek meg a hódmezővásárhelyi görögkeleti templom fehér márványt utánzó festésű, díszítéseiben aranyozott, faragott ikonosztázisán (T. 58). A már szimmetrikusan alkalmazott rokokó elemek az olajfestésű ikonok keretei felett és a földszinti kapukon, leggazdagabban az ún. királykapun jelennek meg. Az ikonosztázis nyugodt hatását a kompozitoszlopokkal elért tagoltság adja meg. 1786 körül készült. A Mária-trónon (T. 59), mely szintén ebből az időből származik, a rokokó elemeket már teljesen elhagyta, a copf füzérdíszt pedig ízléses szőlőfürt- dísszé alakította át a valószínűleg magyar asztalos, A szőlőfürt a trónt keretező két oszlop díszében megismétlődik. A templom-berendezés legszebb darabjai a talpaskeresztek. A kitűnő arányok, jó felépítés, a kereszt talpának nagyvonalú kialakítása, a talapzatból kiemelkedő szentképek keretezésének a szokványostól eltérő füzérdísze, a kereszt karjain a gyöngysor medaillonok ízléses foglalata a magyar copf stílusú bútorművesség jeles alkotásává teszik. A templomi feljegyzések szerint ugyancsak 1786 körül készülhetett. (90. T. 62). A csanádi II. görögkeleti templom faragatott díszű kántorhelye (T. 4), Máriaés püspük-trónja vázas oromdíszével, kannelurás oszlopaival, szalagcsokros volutáival az átlagos tudású XVIII. századi magyar asztalosok jó technikai felkészültségét, arányérzékét és a copf díszítőstílusnak a Tiszántúlon való aránylag gyors elterjedését mutatják. A szentesi ref. templom szürke, márványutánzatúra festett és faragásain aranyozott díszítésű szószéke (91. T. 456) a copf stílus szerényebb változatát szemlélteti. Két korinthosi fejezetű oszlop keretezi a félhengeres szószéket, amelyet láncszemekből kapcsolt szalag- és pompás technikával készült füzérdísz ékesít. A hangverő kiképzésében még tovább élnek a későbarokk és rokokó stílusmaradványok. A copf díszítőstílus továbbélését és magyarosodását figyelhetjük meg a makói ref. templom 1801-ből származó szószékén (92. T. 108), 1829-ből származó úrasztalán és padsorain (93. T. 107). A fehérre mázolt, talpaskehely idomú szószék talpát faragott, aranyozott empire álló levélsor díszíti, a szószék alján faragott fogsor, a könyöklő alatt igen leegyszerűsített füzérdísz. A szószéket faragott pilaszterek tagolják. Hangverője kissé hullámos körvonalú, két fogsorral, tetején a rokokó stílushagyományaként leegyszerűsödött voluták, melyeket copf váza koronáz. A szószék a józan polgári egyszerűség, ízlés, mértéktartás megtestesítője. Erdődi Pál makói asztalos műve. A makói ref. templom tölgyfa padsorait és 90- ' T- 6 V Я 7^Р^ kereszt úrasztalát tömött faragású rózsalánc díszíti, a pad- Hódmezővásárhely, gör. kel. profilokon szalagcsokorból kiindulva. A padprofilok templom 93
