P. Brestyánszky Ilona: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 2. Csongrád megye iparművészeti kincsei. (Szeged, 1972)

sávban legyezős díszű, rácsos rokokó stílusra emlékeztető medaillonnal, amelyből stilizált virágdísz nő ki. A kompozíció művész kezére valló, a technikai kivitel is kiváló; a deszki casula Csongrád megyei textil emlékeink egyik legszebb darabja. Mária Terézia korában készült. Mária Terézia Magyarország több templomának gazdagon díszített egyházi öltözeteket adott. Ezek közé tartozott a jászói premontreieknek 1780-ban adományozott miseruha-készlete, amely jelenleg a szegedi ferences kincstár tulajdonában van. A pezsgőszínű selyem-moiré alapú miseruhakészletet (18 db, T. 256—271—276—277) pazar, alátöltött fémszálas, barokk aranyhímzés díszíti, helyenként aranypillangókkal (Paillette d'or). Súlyos, gránátgyümülcsös, stilizált leveles, szimmetrikus indák hálózzák be az alapot, oly sűrűn, hogy az alapszövet alig látható. A kompozíció zsúfolt, jóformán áttekinthetetlen, a gallyak szövedékében, a sok csillogásban, pompás fény-árnyék hatásban elkáprázik a szem (62. T. 256, 63., 64. T. 276). A szentesi r. k. templom fekete damaszt gyászcasulájának (65. T. 434) gyöngyöltéses barokk dísze ugyanezt a szemkápráztató zsúfoltságot mutatja. A középsáv alján, a grófi címerpajzs alatt hímzett évszám szerint a casula 1763-ban készült. Középsávja fehér damaszt, ezen helyezkednek el a rendkívül gazdag rácsos mezők; stilizált levél között, barokk kartusban naturalisztikus megfogalmazású rózsák. Rajza rendkívül finom, gazdagon részletezett, ám minden pompája mellett is a minta áttekinthető. A fehér selyemfonalas hímzést magyar műhímző kiváló alkotásának tartjuk. A XIX. sz. második felének népies felfogású Krisztus kínszenvedése jelvényeinek hímzett ábrázolása díszíti a földeáki r. k. templom neoromán lila félselyem-damaszt casuláját (T. 21). A miseruha hátrészét betölti az okkeres színű gyapjúfonállal, lapos öltéssel készített minta: a kereszt, rajta Veronika kendője, a kereszt tövében létra, lándzsa, szivacs, harapófogó, kalapács, kanna, töviskoszorú. A hegedű alakú előrészen igyanilyen technikával: tálcán elhelyezett három kocka, kanna, ostor, kard. A színezés fáradt, szürkés-drappos. A görögkeleti egyházak számára XVIII. századi hímzések közül említést érdemel a szegedi gör. kel. szerb templom cikklámenszínű selyemripsz alapú, tűfestéses, görög-kereszt alakú kehelytakarója (T. 147), továbbá fehér atlasz alapon aranydróthímzéssel díszes kehelytakarója (T. 146), valamint a hódmezővásárhelyi gör. kel. templom kerek kehelytakarója (66. T. 57), mely a XVIII. században bordó bársonyból készült s táblásán leoltott arany skóíiumos tulipánnal és levelekkel van díszítve. Ezeket a hímzéseket hazai készítményeknek kell tekinteni, sőt az utóbbinál a magyar úrihímzés hatása első pillantásra is felismerhető. A szegedi ferences kincstár két bordó selyemdamaszt kehelytakarója aláöltött skófiumos aranyhímzésében a magyar úrihímzés jól áttekinthető mintavilágát idézi (67. T. 251). Négy sarkán egy-egy ágból kinövő két tulipánt — két jácintot — egy palmettát hajtó virágtő, az oldalak közepén szívidomból kinövő, két tulipánt és egy szív-virágot hajtó tő. Az alsó sarokban elhelyezett virágtövek között két angyal kelyhet fog közre, alatta. „1751. CS.", az angyalok felett, hímzett koszorúban Jézusmonogram. Az úrihímzés, amelynek gyökerei még a XVI. századba nyúlnak vissza, a török hódoltság alatt virágozhatott az Alföldön is. Előkelő nagyasszonyaink hímzéstudományáról írott források és fennmaradt emlékek sora ad hírt. A makói, hódmezővásárhelyi és szentesi ref. egyházak birtokában levő úrasztali kendők a magyar úrihímzés elterjedt műgyakorlatára mutatnak a Tiszántúlon. Főúri családjaink fehérneműiket, asztal- és ágyneműjüket gazdagon hímezték. Ez a szokás bizonyos mértékig egész Európában dívott, amint azt a képzőművészeti források, a freskók, tábla72