P. Brestyánszky Ilona: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 2. Csongrád megye iparművészeti kincsei. (Szeged, 1972)

9. (T. 138) Ereklyetartó ládika ezüst 1737. S zárak a ötvös műve. Szeged, szerb templom lomnak adományozta Nesztor Módos 1717". Kerek talpát négy angyalalak és taréjokban trébelt virág díszíti. A hozzávaló füstölő talpas-pohár alakú. Felső része gerezdesen áttört, fedelén angyalfejjel. Díszítménye vésett és domborított virágminta, a kenyérszentelővel azonos. A szegedi görögkeleti templom láda alakú, aranyozott ezüst szentségtartóját, amely bizánci hagyományokat mutat, felírása szerint Szaraka ötvös készítette (9. T. 138). Az egykori szegedi Szt. Demeter templomnak jelenleg a székesegyházban őrzött, aranyozott ezüst cibóriumkelyhe az egyszerűbb barokk kelyhek típusát követi (T. 170). Magas kerek talpán, széles sávban trébelt barokk szalag és lombdísz, díszváza-idomú nódusán három barokk kartus, kupakosara áttört fehér ezüst, barokk szalagos lombdísszel. Fedelének díszítése a tartóval azonos, tetején kereszt. Talpán vésett felirat szerint 1729-ben adományozták a szegedi Szt. Demeter templomnak. A jelzés nélküli kehely az átlag barokk müvekből való, valószínűleg hazai ötvös munkája. A megye egyik legrégibb ref. egyháza, a hódmezővásárhelyi ótemplom egy 1749ből való magastalpú, sisakformájú, rendkívül kecses, hajlott vonalú fülmegoldású keresztelő kannát őriz (10. T. 48), melyet vésett felirata szerint a hódmezővásárhelyi ref. eccl. számára Mócsi János saját költségén csináltatott 1749-ben. Mesterjegye I. E., hitelesítő bélyege ovál pajzsban kettős kereszt, amely Lőcsét, vagy Debrecent jelentheti. Ötvösségünk kitűnő kutatója, Kőszeghy Elemér kiváló könyvében a mesterjegyet nem ismertette.

113 113 Kőszeghy E., Magyarországi ötvösjegyek. Bp. 1936. 30