P. Brestyánszky Ilona: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 2. Csongrád megye iparművészeti kincsei. (Szeged, 1972)
Áttört és trébelt virágdíszű kupakosara van a Bethlen István címerével díszített huszti kehelynek: a vésett virágdíszes talp a XV. században már megjelenik a kisprázsmári templom magyar kelyhén 108 a bártfai Szt. Egyed templom XV. századi vésett virágdíszű kelyhén és a szenterzsébeti kelyhen. 109 A szárnyas angyalfejek a gyulafehérvári 1528-ból származó bőrtűs filigrános kehely kupáján és nódusán is megjelennek. Vésett virágdíszű talpa, későgót leveles nódusán, a rotulusok helyén puttódísze van a szászújfalusi ev. egyh. 1539-ből származó kelyhének. Renaissance elemek későgót filigrán dísszel fordulnak elő a nyitrai székesegyház kelyhén is. A szegedi ferencesek kelyhén a későgót felépítési és szerkezeti elemek reneszánsz díszítményekkel párosulnak, így a szegedi kehely keletkezése a fenti stílusanalógiák szerint a XVT. század első felére tehető. Karcsú arányai, mértéktartó díszítése, kitűnő technikája a későgotikus magyar ötvösség magas színvonalú átlagtermését mutatja. Esetleg szegedi ötvösök művének tartható. A mohácsi vész előtt magas művészi szívonalon álló szegedi ötvösség egyetlen hiteles emléke a raguzai dóm kar-ereklyetartója. A nemes arányú, három részes ereklyetartó, gótikus mérműves, talpsávos, kerek talpa négy gömbös lábon nyugszik. Két csavart sodronnyal szegett talpmezőjében latin betűs felirat: „Decretum est Manum iste — esse Sartorum Zegedensis 4° tempore Michaelis tot Judicis eiusdem anni." A talpat öntött, álló liliomkoszorú díszíti. A középső része törtredőjű, ruhába bújtatott kar, felső részének közepén liliomsorral szegélyezett ereklyelátó ablakkal. Felső része esküre emelt, kitűnően mintázott jobb kéz. 110 Szokványos középkori kar-ereklyetartó típus ez, mely az egykori magyar egyházi kincstárak leltáraiban is gyakran szerepelt, a tényleges emlékanyag azonban elpusztult. A raguzai dóm magyar ereklyetartója ezért emlékanyagunk hézagpótló jelentőségű darabja. Szt. Annának, a szabó céhek középkori védőszentjének ereklyéit tartalmazhatta. 111 Felirata szerint a szegedi szabók részére készült Tóth Mihály bíróságának 4. évében. Tóth Mihályt 1529-ben választották első ízében bíróvá, a felirat megválasztásának 4. megújítására utal, tehát 1532-ben készült. 112 Stílusában a későgót hagyomány az új renaissance formalátással fonódik össze. Talpának mérműves részei és a liliomkoszorú a XV. századi magyar kelyhek díszítményeinek továbbélő hagyományai. A kar, a ruharedőzet és a kéz modellálása azonban szakít a merev, gótikus sémával, stilizálás nélküli, természetközelségre utal. Arányaiban is a renaissance szellemet követi. A gótikus kar-ereklyetartóknál zömökebb, és díszítései is a vízszintes irányt hangsúlyozzák. A szegedi ötvösök e remekével búcsúzik a török uralom alatt megszűnt szegedi ötvöscéh, az ötvösség következő emlékei a török hódoltság utáni korra, a XVIII. század első felére esnek. Mint az előszóban érintettük, a hódoltság után a megye területén csak Szegeden élt néhány aranyműves, a város 1732-ben adott jelentése szerint a trencséni Morvay János, Kojundsia Antal, aki Szegeden és Bugarin Sztojan, aki Plovdivban tanult. Valószínűleg az ő munkájuk lehet a szegedi görögkeleti templom trébelt virágdíszes, ezüst kenyérszentelője cizellált olaj-, búza- és krizmatartóval ; talpa körül cirill felírás: „Ezen kenyérszentelőt a Szt. Miklósról elnevezett szegedi pravoszláv temp108 Nemzeti Múzeum Fényképtára. 109 Róth, V. II. kötet. Gerevich L., Budai kelyhek. Budapest Régiségei XIV. 110 Mihalik S., A raguzai dóm szegedi ereklyéje. Szépművészet, 1937. 73. 111 Bálint S. 28. 112 Reizner J. 350. 28
