P. Brestyánszky Ilona: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 2. Csongrád megye iparművészeti kincsei. (Szeged, 1972)

nyakú madarakkal, mely motívum a pécsi és somogyvári kőfaragók között is fellelhető.

96 A kor kiváló kutatója, Dercsényi Dezső véleménye szerint a palmettás indán bujkáló madarak még a honfoglaláskori ízlésből való átmeneti jegyeket képviselnek a Pécsett feltárt románkori kőfaragványok stílusába. Entz Géza fejtegetései szerint a füstölő valószínűleg a központi királyi műhelyből származik, mely a bronzművesség nomádkori formáit és technikai hagyományait a román művészet formakincsével egyesítette.

97 A román stílus kora nálunk a nyugati művészeti áramlatokba való belekapcsolódás, a tanulás időszaka. (Pusztaszeri mécses.) A gótika korában azonban már rátaláltak ötvöseink sajátosan nemzeti formaalakításukra, egyéni úton jártak, és példaadóikhoz, a francia, olasz és német ötvösökhöz méltó műveket alkottak. A Csongrád megyei ásatások a XVI. századbeli leletei a Makó—mezőkopáncsi temetőből kerültek elő ; bronzból készült vésett, gótikus majusculás betűsorral, akantusz levelekkel és hat szirmú, vésett virágokkal díszített boglárok. Hasonlók kerültek elő Kecskeméten és Nagylakon is.

98 Ezek a veretek ötvöseink magas színvonalú technikai készségére és művészetére utalnak, különösen az „Ichte" feliratos és öt szirmú, vésett rozettás, téglalap alakú bronzlemez. A temető legértékesebb leletei a szíjvégek, amelyeket bronzból préseléssel állítottak elő. A hosszabb alsó részen lendületes rajzú inda, szélein gyöngysor, a felső részen vállig érő hajú férfifej, melynek analóg példája 1934-ben Aranyegyházáról került elő. A másik két préselt bronz szíjvégtöredék felső részén vésett gótikus indák, alsó részén Szt. György alakja látható. (Szt. György a középkortól kezdve a szíjgyártó céh patrónusa volt.) A kisebb szíjvégeken gyalogos ábrázolásban látható, amint a sárkányt lábaival tapossa és kopjavasát a sárkány nyakába döfi. A sárkány félköríves elhelyezésben hátán fekszik, farka Szt. György bal lábára tekeredik. Szt. György feje felett holdsarló, amelynek két szarva között három szirmú liliom nyílik. A szíjvég kompozíciója igen művészi, az alakok rajza lendületes, a jelenet drámai. A szíjvég analóg példánya a temesvári múzeum Szt. Györgyöt ábrázoló szíjvégtöredéke. A nagy szíjvég ugyancsak Szt. Györgyöt ábrázolja, amint a sárkányt le akarja teríteni. A tarajos sárkány itt is a hátán fekszik, farkával Szt. György bal lábára tekerődik. A szent feje felett gyűrű látható, liliomféle virággal. Az ábrázolás kevésbé mesteri jellegű, mint az előző. Szt. György haja csigákban hull vállára, térdig érő, testhezálló ruhát visel, felhasított kabátujjakkal, lábán hegyes orrú cipő. Szíjvégünkéhöz hasonló Szt. György-ábrázolást találunk az almakeréki templom szárnyasoltárán a XIV. század utolsó harmadából. Veretünkön Szt. György sapkája alatt páncélinget visel, mint a X. század első felében készült székelyföldi freskókon. Vereteink is e korból, a XIV. század végéről és a XV. század elejéről származnak, és a temetőből előkerült többi, filigránnal díszített bronz fülesgombbal, lapos fonott és fejes gyűrűkkel együtt ötvöseink magas színvonalú tudását dicsérik. A makó—mezőkopáncsi temetőben Csongrád megye előkelői, talán a Telegdy-nemzetség rokonsága is temetkezett.

99 A magyarság a filigrándíszt igen kedvelte, bronztárgyakon is alkalmazta, ezt a fíligrános díszítésű bronzgombok mellett a szentesi múzeum bronz mellkeresztje is mutatja.

100 96 Gerevich T. 90—91. 97 EntzG. 11—16. 98 Bálint А., К Makó—mezőkopáncsi középkori temető. Makó, 1934. 99 Szt. György a Csanád nemzetségnek szinte nemzeti patrónusa volt. Juhász K., A csanádi püspökség 1306—1381. Makó, 1946. 21. 100 Szent László feleségének keresztje. Genthon István, Magyar Művészet, 1937. 53. 25