P. Brestyánszky Ilona: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 2. Csongrád megye iparművészeti kincsei. (Szeged, 1972)

Pulszky F., Rekeszes ötvösség Magyarországon. Arch. Ért. 1881. Radisich J.—

Szendrei J., Magyar műkincsek. Bp. 1896—1901. Radvánszky В., Magyar családélet és háztartás a XV. és XVII. sz.-ban. Bp. 1879—96. Radvánszky В., A magyar ötvösművészetről. Arch. Ért. 1882. Ráth Gy., Az iparművészet könyve. Bp. 1885—1912. Reischell, R., Das Textilornament. Berlin, 1956. Reizner J., A régi Szeged. I—II. Szeged, 1884, 1887. Reizner J., Szeged története. I—

IV. Szeged, 1900. Schmidt, R., Möbel. Berlin, 1917. Schulze, P., Alte Stoffe. Berlin, 1917. Sebestyén К., Az algyői templom. Szeged, 1930. Sebestyén K., Szeged középkori templomai. Szeged, 1938. Siklóssy L., Régi Pest—budai asztalosmesterek. Magyar Iparműv. 122. Sima L., Szentes város története. 1914. Supka M., Magyar úrihímzés. Bp. 1938. Szádeczky L., Az iparfejlődés és a céhek története Magyarországon Bp. 1913. Az iparművészet könyve. I—

III. Bp. Szeremley S., Hódmezővásárhely története. Hmvhely. 1900—1911. Szirbik M., Makó városának leírása. 1836. Szmollény N., A középkori Szeged műveltsége. Szeged, 1910. Szűcs J., Városok és kézművesség a XV. századi Magyarországon. Bp. 1955. Tápay-Szabó G., Magyar úrihímzés. Bp. 1941. Varjú-Ember, M., Hungarian domestic embroidery. Bp. 1963. Vári G., Visszapillantás Csongrád múltjára. Jászkunság, 1869. Vicsay L., Kistelek története. 1929. Voit P., Régi magyar otthonok. Bp. 1943. Voit P., Pest—budai bútorművesség. Bp. folyóirat. 1946. Walther Z., Tápé. Szeged, 1938. Dokt. Ért. Weiner Mné., Onművesség, Bp. 1971. A magyar történeti ötvösmükiállítás lajstroma, 1884. Az ezredéves kiállítás történelmi csoportjának lajstroma, 1896. A Magyarországon készült régi egyházi kelyhek kiállításának leíró jegyzéke. 1913. Az Orsz. Magyar Iparműv. Múzeum régi ezüstkiállításának leíró lajstroma. 1927. Régi egyházművészet országos kiállítása az Orsz. Magyar Iparművészeti Múzeumban 1930. Erdély régi művészeti emlékeinek kiállítása. Orsz. Iparművészeti Múzeum, 1931. Régi Buda és Pest iparművészetének kiállítása, 1935. Egyházművészeti kiállítás. Bp. 1970. DIE KUNSTGEWERBLICHEN SCHÄTZE IM KOMITAT CSONGRÁD von Ilona P. Brestyánszky Die völlige Aufklärung des ungarischen Kunstschätzenbestandes erweist sich als unvermeidlich um den eigentümlichen und vielfarbigen Charakter des ungarischen Kunstgewerbes zu umreissen, bzw. die Entfaltung und das Weiterleben unserer progressiven Überlieferungen untersuchen zu können. Die Erforschung unserer Denkmäler und der diesbezüglichen Archivangaben, die Bestimmung der Werke und Namenszeichen der alten ungarischen Meister, die Skizzierung der Umstände ihrer Tätigkeit ebenso wie die Klärung des sich den westlichen Stilrichtungen anpassenden doch eigenartig ungarischen Formenschatzes: diese alle gelten für wichtige Aufgaben der ungarischen Kunstgeschichte. Das gesamte kunstgewerbliche Material innerhalb eines Komitats wurde zum erstenmal 1955 im Gebiet des Komitats Csongrád durchforscht. Das Bereich des Komitats war schon seit dem IV. Jahrtausend v. u. Z. besiedelt. Eine ganze Reihe unserer ausgezeichneten Forscher befasste sich in der Vergangenheit und beschäftigt sich auch gegenwärtig mit der Erschlossung der archäologischen Denkmäler des Komitats. Der Grossteil der ehemals im Gebiet des Komitats Csongrád befindlichen kunstgewerblichen Schätze ging infolge des wechselvollen Schicksals des Landes zugrunde;fast die Hälfte der vorhandenen Denkmäler blieb aus den der türkischen Herrschaft folgenden Zeiten, also aus dem XVIII. Jh. aufbewahrt, während die andere Hälfte aus den ersten Jahrzehnten des XIX. Jh. stammt. Unter den archäologischen Funden, die von der Landnahmezeit begonnen aus der Umgebung von Szeged zu Tage kamen und auch in kunstgewerblicher Hinsicht bemerkenswert sind, hatten 707