P. Brestyánszky Ilona: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 2. Csongrád megye iparművészeti kincsei. (Szeged, 1972)

ún. Wiener Ranftllal díszített, XIX. sz. eleji bécsi porcelánkannát, kevés XIX. sz. közepéről és második feléről származó, polgári használatra készült keménycserép edényt, — főleg cseh gyárakból, kettőt ismeretlen magyar gyárból, hármat Fischer Ignác pesti gyárából és pár századvégi Zsolnay készítményt. — Üveggyűjteménye az új szerzemények között 7 db., a XIX. sz. első feléből való cseh biedermeier köszörült üvegpoharat őriz. Csongrád megye egyetlen számbavehető magyar üvegemléke a szentesi múzeum XVII. századi, népművészethez közelálló, a parasztüvegek fogalma alá tartozó, kék beforrasztott fonalasdíszű szenteltvíztartója, melyhez analóg példányt Borsos Béla a Műv. Tört. Értesítő, 1953. 56. lapján közöl. A szegedi magángyűjteményben levő védett kerámiák száma is igen kicsi. Közülük kimagasló alkotás egy Castelliben készült olasz fajansztál (T. 297) a szegedi ferences kincstár tulajdonában, mely 1757-ből származik. A hanyatló olasz majolikaművesség színvonalasabb alkotásai közé tartozik. Színezése matt, sápadt, mint az a XVIII. században a Castelli-műhelyekben általános volt. Előlapját Krisztus keresztelésének egykorú olasz metszet után készült ábrázolása díszíti. A talpperemen mázalatti kék festésű betűkkel felirat: „Descendat in hanc plenitudinem fontis Virtus Spiritus Sancti AD 1757." A tál Pálffy Erzsébet grófnő ajándékaként került a szegedi ferences kincstárba. A fazekasság első nyomai Castelliben a XVI. századra nyúlnak vissza. A majolikák gyártása már 1484-ben elkezdődik. A XVI. század első felében a forma és a díszítmény egyaránt a faenzai előképeket követi, a XVI. század második felében más olasz manufaktúrákhoz hasonlóan Castelliben is megfigyelhető az urbinói modor hatása. A gyártás a század végén sem hanyatlik le. A XVII. század elején a Grue manufaktúrát készítményei vezető olasz műhellyé emelik. A Grue manufaktúra másfél évszázadon keresztül működött. Mellette több manufaktúra méltó említésre, így a Gentili és a Roselli manufaktúrák. A formák sokfélék: készletek és díszedények. A sárga, kék vagy mangánviola színeket használják, de halvány árnyalatokban. A színhatás szegényes, bár a dekorativitás emelése céljából még az aranyat is alkalmazzák. A XVII. században az előző századbeli urbinói díszítmények hatására főleg az „istoriati" jelenetek, a groteszkek, az arabeszkek a legelterjedtebbek. A festők rajzkészsége igen fejlett, a miniatúrafestés aprólékos modorához közeledik. A porcelánfestési eljárást utánozva a jeleneteket nagy részletességgel ábrázolják. A részleteken a XVIII. századi európai porcelán minden díszítménye megjelenik a vezető európai fajanszgyárak motívumai mellett. Legjellemzőbbek a vallásos és mitológiai, a paraszti tárgyú, és a gáláns jelenetek Watteau modorában, valamint az igen finom, részletező rajzú tájképes ábrázolások. A szegedi múzeum tálja a vallásos ábrázolással díszített csoportba tartozik. A Csongrád megyei kerámia-emlékek három igényes darabja a szegedi püspöki rezidenciában található; három aranybronz foglalatú porcelánváza Sèvres-bol (T. 162). Az egyik talpaskehely alakú, női hermával, aranybronz foglalatban. Sötétkék alapon domborműves aranyozású keretben Watteau modorú rokokó jeleneteket ábrázol; a XVIII. század második feléből származik, foglalatát 1800 körül kaphatta. A püspöki rezidencia másik két aranybronz foglalatú porcelán díszvázája kínai, kék-vörösbe játszó folyatott mázzal (Sang de boeuf). Ez a máz Európában a XVIII. században főleg Franciaországban volt igen kedvelt ; a kastélyok és paloták chinoiserie berendezéseihez hozzátartozott. Ez a két váza is valószínűleg a XVIII. század103