A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 1. (Szeged, 1970)

Sandstede, H.: Algen und Flechten auf Grabsteinen. — Abh. u. Vortr., herasg. v. d. Bremer Wiss. Ges., 11., 1938: 57—60. Sántha L.: Néhány adat Balatonlelle és környékének zuzmóflórájához. — M. В. L., 15., 1916: 75—82. Wilmanns, О.: Die Flechten- und Moosvegetation des Spitzbergs. — Der Spitzb. bei Tübingen, 3., 1966: 244—277. A SZEGEDI TEMETŐK ZUZMÓVEGETÁCIÓJA Gallé László Magyarországi temetők zuzmóvegetációjának rendszeres feldolgozásával eddig senki sem foglalkozott, csak elszórt adatokat tartalmaznak Sántha (1916), Antos (1930) és Gallé (1930, 1935, 1961, 1967, 1968) dolgozatai. A két utóbbi szerző néhány florisztikai adatot közöl szegedi temetőkből is, dolgozataik azonban inkább a város környékének zuzmóflórájával foglalkoznak. Tanulmányom, a hiány pótlása végett, a szegedi temetők zuzmóvegetációjának és zuzmócönózisainak részletes ismertetésére törekszik. Az Alföld kőlakó zuzmóvegetációjának megismerésére kiváló lehetőséget nyújtanak a temetők, amelyekben könnyen megállapítható korú, természetes és mesterséges anyagból készült sírkövek és síremlékek hasonló vagy csekély eltéréseket mutató mikroklíma és azonos makroklíma mellett jó aljzatul szolgálnak kőlakó zuzmófajok megtelepedésére. Gyűjtő és felvételező munkámban a lehető teljességre törekedtem, s ezért felkerestem a város valamennyi temetőjét, a legnagyobb Belvárosi-temetőn belül a vele közvetlenül szomszédos Zsidóés Szerb- (pravoszláv) temetőket is. A temetőkben a síremlékek megsértése nélkül nehéz a felületükre tapadt zuzmótelepeket determinálás végett begyűjteni. Ezért — az esetek túlnyomó részében — helyszíni megfigyelésekre szorítkoztam és cönológiai táblázataimban is csak fajszinten sorolom fel az egyes zuzmótaxonokat. A kőlakó zuzmóvegetáción kívül a temetők epiphyton és epixyl zuzmófajaira is kiterjesztettem vizsgálataimat. A fatörzsek és faanyagú létesítmények (fából készült sírkeresztek, padok) zuzmóvegetációja azonban szegényes és a 30—40 évvel előbbi gyűjtések adataihoz képest is jelentős csökkenést mutat. Ennek oka részben a városi levegő szennyezettségében, részben abban a körülményben kerescn *ő, hogy a temetőkben gyorsan, a temetkezések után egy-két évvel, kicserélik a fakereszteket s helyettük kőkereszteket vagy síremlékeket alkalmaznak. Vizsgálataim során számos mérést végeztem radiális növekedésű kéregtelepű zuzmók (Squamaria albomarginata és Caloplaca teicholyta) évi növekedésére vonatkozólag is. A síremlékek korával összevetve viszont a kőfelület zuzmókkal való benépesedését, szukcesszióviszonyait figyeltem meg. Az ezekre vonatkozó megállapítások eredményeit a német szöveg tartalmazza. Ugyancsak a német szövegben ismertettem a szegedi temetőkben előforduló zuzmócönózisoknak az érvényben levő cönológiai rendszerbe való sorolását, az asszociációk és az asszociációknál alacsonyabb értékű új társulások jellemzését, továbbá a Caloplacetum murorum fokozatos fejlődését a különböző korú síremlékeken. Végül a Lecanoretum albomarginatae zuzmóasszociációt, mint a szegedi temetők síremlékeire jellemző epilith záró társulást ismertetem. Szeged flórájából eddig még nem közölt, s így említést érdemlő zuzmótaxonok a következők: Staurothele ambrosiana f. orbicularis (Mass.) Zsch. és Caloplaca pyracea var. parasitica Erichs. Az utóbbi változat Staurothele telepeken élősködik. Azonosításukat Fóriss Ferenc (Miskolc) végezte. Fogadja érte ez alkalommal is kifejezett hálás köszönetemet. 91