A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 1. (Szeged, 1970)

medve bőrében, csontjaiban."™ Ezért féltek hozzányúlni az áldozati állat bőréhez, 59 " s ugyanebből az okból bújt állatbőrbe a paleolitikum varázslója, 60 borítottak medve­bőrt a sopronkőhidai avar férfi fölé, 61 burkolták medvebőrbe a X. századi lapp ha­lottakat, 62 fektették a XVII— XVIII. században az osztyákok elhunytaikat rénszarvas­bőrre. 63 A lovastemetkezésekhez visszatérve megállapítható, hogy a koraközépkorban a finnugor és török népek temetkezési szokásai közt csak a magyaroknál hangsú­lyozódott ki erőteljesen a leölt ló bőrének fent érintett szellemi szerepe. A részleges lovastemetkezés ugyanis ebben az időben a többi népnél a lóbőr kitömésével, majd ennek felszerszámozásával járt együtt, tehát az állat eltemetésének kifejezetten materiális oldala domborodott ki. Adataink alapján kétségtelen, hogy a teljes lovas­temetkezésekhez hasonlóan e forma is azt fejezi ki, hogy a feláldozott ló a halottnak a másvilági lovaglásokhoz szükséges. A kaukázusi népek ezt a hátast „sulis cheni-" nek, azaz „lélek lónak" nevezték, 64 Ibn Fadlannak pedig világosan megmondták, hogy a leölt lovakon megy a halott az égbe. 65 Bár a pogány magyarok esetében semmilyen hasonló adatra sem támaszkodhatunk, feltétlenül irányadó, hogy lovas­temetkezéseiknél — egy csatlakozott, idegen eredetű népcsoport rítusától eltekint­ve — a lóbőr sírba helyezési módjánál nem látni az életszerűségre való törekvést. A lenyúzott lóbőrt sokszor gondos hajtogatás után tették le a gödörbe a halott lábai mellé. Ez azt jelenti, hogy számukra a lóbőrnek (s benne a koponya a négy lábcsonttal) a sírban való jelenléte volt a lényeges, mely a temetést végzők hite szerint a másvilági lovaglásokhoz ebből a formájából is meg tudott újhodni. Mindez tehát a többi néptől alapvetően eltérő hitvilágot feltételez. 6. Őstörténetünknek a rokonainkétól már korán eltérő alakulása a vallási­képzetek egyedi formálódását nagyban erősíthette: az előmagyarok igen régen el­váltak a finnugoroktól, és kapcsolataik a török népekkel változatosak és eltérő mély­ségűek voltak. Vizsgálódásaim alapján úgy tűnik, a honfoglalók jellegzetes lovas­58 Alföldi A., Medvekultusz és anyajogú társadalmi szervezet Eurázsiában. Nyelvtud. Közi L. 1936. 8—9. 59 Zélénine id. mű 116. 80 Miyakawa—Kollautz id. mű 162—164. 81 Török Gy., Pogány kultusz emléke a sopronkőhidai temetőben. Folia Arch. XIV. 1962. 83—92. 62 Kivikovski E., Magisches Fundgut aus der finnischer Eisenzeit. Soumen Museo LXXII. 1965. 25. 63 Руденко, С, Предметы из остяцкого могильника возле Обдорска. Мат. по Этн. II. 1914. 36. 64 Bleichsteiner R., Rossweihe und Pferderennen im Totenkult der kaukasischen Völker. Wiener Beiträge zur Kulturgeschichte und Linguistik IV. 1936. 459, Dowsett C. F. /., The History of the Caucasian Albanians by Movses Dasxuranci. London Oriental Series 8. London, 1961. 31, I. 18. 65 Zeki Validi Togan Ibn Fadlan's Reisebericht. Leipzig, 1939. 27. — Itt említjük meg,, hogy ezen ethnikum feltételezett belső-ázsiai kapcsolataira vethet fényt az alábbi szokás beha­tóbb elemzése: Sandschejew G. felfigyelt, hogy míg lóáldozatainál a legtöbb nép lenyilazza vagy gerincét törve, vérét folyatva öli meg az állatot, addig a burjátok a ló koponyáját törik be (Welt­anschauung und Schamanismus der Alaran-Burjaten. Anthropos, XXII. 1927. 586.). Tekintve,, hogy valamennyi lóáldozat közös vonása az a körültekintő gondosság, hogy az állatnak ne tör­jék el a csontjait {Krohn id. mű 231, Harva id. mű 563, László 1943. 56.), kiderül, hogy a burjátok nem azért ölik le a hátast, hogy gazdája a másvilágon használhassa, hanem hogy a halott ne tud­jon többé rajta lovagolni. Az eltávozott így az élőkre nézve ártalmatlanná válik, hiszen egy gyalog járó lélek nem jelent veszélyt a lovas élőkre. (Vö. Sandschejew id. mű 589.). — Hasonló gyakorlat megfigyelhető a türköknél (pl. Евтюхова JT. A.— Киселев, С. В., Отчет о работах Саяно­Алтайской архвеологической экспедиции в 1935 г. Труды ГИМ. XVI. 1941. 89), a magyaror­szági avaroknál és kis számban a honfoglaló magyaroknál is. (Bökönyi S. szíves levélbeli közlése.) 41

Next

/
Oldalképek
Tartalom