A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 1. (Szeged, 1970)
Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1970/1 RUDNAY GYULA BAJAI MÜVÉSZTELEPE GERGELY FERENC—KŐHEGYI MIHÁLY (Baja, Türr István Múzeum) Rudnay Gyulának egész életében az volt a meggyőződése, hogy Pesten igazi magyar festészetet nem lehet „csinálni". Ezért töltött hosszabb-rövidebb időt hírneves vidéki művésztelepeinken. 1 Mint főiskolai tanár, különösen a nyugalomba vonulása előtti időkben, szeretettel foglalkozott egy ilyen alkotóközösség megteremtésének gondolatával. 1944-ben, amikor a háború közelsége és a hivatalos tanári munkától való visszavonulás halasztást nem tűrően szegezte neki a kérdést, hol és hogyan kellene élnie, dolgoznia tovább, egy alkalommal ezzel a kérdéssel fordult tanársegédjéhez: Lejönnél te velünk vidékre, ha alapítanánk egy telepet? A válasz, egy régi tanítvány válasza nem is lehetett más, mint igen. A telep helyére vonatkozóan a Mesternek nem volt határozott elképzelése. Ez ejtette gondolkodóba a kérdezettet. Mi lenne, ha Bajára mennénk? — tette fel most már ő a kérdést. — Hát fogadnának ott bennünket? Valahogy így zajlott le 1944-ben az a beszélgetés, amely az idős Rudnay utolsó nagyszabású kezdeményezésének helyét meghatározta. 2 A megvalósulás lassú folyamat volt. Mikii Ferenc hazajött és tárgyalt a város műpártoló közigazgatási szakembereivel, politikai, igazgatási vezetőivel. Babits József polgármesterrel megbeszélte az ügyet, az támogatásáról biztosította s kérte, hogy forduljon beadvánnyal a Nemzeti Bizottsághoz. Mikii azonnal megfogalmazta a beadványt, melyben lakást kért a művészeknek, néhány hold földet, amit közösen 1 Szelesi Z., Rudnay Gyula szegedi művésztelepe. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve. 1968. 189—204. — Tóth Z 7 ., Rudnay Gyula festőiskolája Makón. Uott. 1968. 205—218. 2 Bácskai Mikii Ferenc festőművész a Mester főiskolai tanársegédének szíves szóbeli közlése. Ezúton mondunk köszönetet azért, hogy a tulajdonában levő leveleket betekintés és közlés céljára rendelkezésünkre bocsátotta. Rudnay lejövetelének okáról így tájékoztatta Nikelszky Géza festőművészt, régi barátját: ,,Hogy mi hozott engem Bajára? — kérded, kedves Gézám. Hát mi hozott volna, mint a förtelmes magyar művészi élet undora... Ez — és még valami: a művelt lélek, a magasrangú ízlés, a valóbani, műalkotásbani hitem, a közízlés nevelése s annak keserve, életet őrlő munkája. S ha lehet, a csendes pihenés — ha nem is megérdemelt, de minden esetre utána való vágya. Baja városa hívott, s én jöttem. A bajai „Képzőművészeti Akadémia", vagy ahogy mondják: „Népi Szabad Akadémia" szervezésével segítségére akarok lenni ennek a szerencsétlen, elesett országnak az újra való felemelkedésében. Ha szerények is erőim, de a megértés úgy a város, mint az állam részéről oda segítettek, hogy művészi Akadémiánk egy év óta áll és működik, művésztelepünkkel együtt. A tennivaló még nagyon sok. Az anyagi lehetőségek szerények, így a jövendőre vár a tulajdonképpeni nagy munka... Ne gondold kedves Gézám, hogy valami álapostolkodás ez a részemről — nem; annál sokkal több: kötelesség, még akkor is, ha meg nem értéssel, vagy gúnnyal találkozunk... Másrészt ma a művész sorsa oly nyomorúságos, hogy hetven évünkkel nyakunkban meg kell köszönni, ha fedél alá juttatnak, fűtésről, világításról gondoskodnak." Baja, 1948. márc. 22. Kolta F., Rudnay Gyula néhány levele. Jelenkor, 1961. június, 307—314. 253
