A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 1. (Szeged, 1970)

Niels Lyhne-jellemrajzába egy kicsit önmagát transzponálta, aki „sápadt, álmodozó ifjú, a zseniális félember. Mindenbe belekap, semmit se tetőz be, az élet minden szögletébe bekukkan, sehol sincs maradása."

19 Huszonegy éves és két lángészt fedez fel magának. „Az egyik ősi, ösztönszerű... üstökén fogja korát, tanítja és vezeti azt. Ilyen Victor Hugo, a gyermekek, az alázatosak és a szegények költője. A másik lángész? Új érzések, új gondolatok hideg és forró lázát oltja az előkelő lelkekbe... Ilyen Nietzsche, az emberfölötti ember, a hatalomhoz való akarat költője..."

20 Mindkettőben azt csodálta, ami belőle hiányzott; az egyiknél a képzelet rendkívüli erejét, az alkotóképesség határtalanságát, a másiknál ,,... ki töretlenül törtet fel az égig, Felejti útja meddő meredékit, Melyen véréből nyílhat csak virág!" (Nietzsche) Egyetemi évei alatt „Hamlet úr titkos tragédiá"-ját éli meg. „Hogy a míg rátör egy ádáz világ, Nem látja meg a búsan rámosolygó, A szép, fehér Oféliát!" (Ofélia) Budapesttől és az egyetemi évektől annyira várt, lelket-szívet kicserélő nagy élmény reménytelenül várat magára, és önkínzó önmagával való elégedetlenséggel mondja önmagának: ,,Oh én vagyok a szürkeség maga!" (Budapesti ősz) Az életbe, a semmiségből „készen" egészen, mosolyogva, éretten fegyveresen kipattanni"

21 akaró költő 1905 nyarán megtorpan. Ebben közrejátszik jelentkező idegbetegsége és a viszonylagos sikertelenség tudatának nyomasztó érzése. Bródy Sándor öngyilkosságának hírére vallomásszerűen írja (1905. júl. 7.) „Torz rémek tolonganak lüktető agyamban..."

22 Nyilvánvaló célzás súlyos, végzetes tettre, Bródyt „utánozni" kész lelkiállapotára. És ebben a korai, depressziós hangulatban kezd tudatosan foglalkozni az öngyilkosság gondolatával. Ezt igazolja Kosztolányihoz írott levelének egy kitétele : „Mostanában örökké beteg voltam, a főbetegség mellett. A szenvedés fanatikusa lettem."

23 Sőt, egy későbbi, Bródyról írott cikkében, utalva az író öngyilkossági kísérletére, megjegyzi: „Akkor írtam róla az első nekrológot, fiatal fejjel, magam is jelöltje ennek a szomorú tábornak."

24 19 I. m. 16. 20 I. m. 22. 21 Babits, Juhász, Kosztolányi Levelezése, Bp. 1959, 13. sz. 22 Ikarus Bécsben, Prózai írások, i. m. 47. sz. 23 В J K. lev. 86 1. A kritikai kiadás is idézi, 589. 1. 24 Bródy Sándor, Szeged, 1924. aug. 13. A kritikai kiadás idézi, 589 1. 246