A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 1. (Szeged, 1970)
volna más, mint a Gesta Hungarorum Anonymus néven föltételezett írója. 36 Az oklevél sorai mögött ott érezhető a magyar királyhoz húzó Esztergom és a szigorú római (gregoriánus) elveket képviselő Kalocsa ősi versengése, szembenállása. 37 Ez az okleveles adat egyúttal a szegedi főesperesség korai virágzását is mutatja, amelynek eredeti székhelyét nyilván a palánki, azaz Várhoz tartozó városrész Szent Dömötör temploma mellett kell keresnünk. 38 Mezey László még folyó kutatásai, 39 illetőleg szíves szóbeli közlései szerint a főesperességek eredetileg egy-egy királyi birtok középpontjai, legelső plébániái, nyilván még a szentistváni egyházszervezésnek már meglevő helyi települést feltételező centrumai voltak és archypresbiter, archydiakonus néven emlegetett lelkipásztorai voltaképpen a király udvari papságához számítottak. Csak a XIII. század fordulóján hagyják el esperesi székhelyüket, hogy az egyházmegye székvárosában a káptalan tagjaként a főpásztor kormányzó tevékenységét támogassák. Nyilvánvaló, hogy a szegedi főesperesség alapítása a XI. századba, Szent István idejébe nyúlik vissza. 39/a Kapcsolatos a szegedi sókereskedelem kibontakozásával és föllendülésével, ami egyet jelentett az urbanizáció kezdeteivel is. Adatok híján a Szent Dömötör-kultusz szegedi gyökérveréséről semmi biztosat nem tudunk mondani, de a problémát meg tudjuk közelíteni. Szeged az Árpád-kori Magyarországnak ahhoz a tájához tartozik, ahonnan aránylag sok hiteles bizánci nyomot tudunk felmutatni. Ismeretes, hogy Gyula és Ajtony politikai megfontolások alapján a bizánci császársággal keresett kapcsolatot. A keleti egyháznak nyilván hatása volt a Tisza és Maros vidékének gyepünépére is. Mindenesetre a régi Marosvárott, azaz a csanádi püspökség későbbi székhelyén az Ajtony-alapította Keresztelő Szent János-monostorban Szent István korában görög szertartású szerzetesek éltek. A görög templom alapjait és a keresztelő medencét a múlt században föl is tárták. 40 Később bencések foglalták el helyüket, ők pedig a Gellért-legenda szerint Oroszlámosra kerültek. 41 Bizánci hatások a hazai latin egyházi kultuszban, liturgiában, szentek tiszteletében az egész Árpád-kor folyamán érvényesültek. Ezeknek összefoglalása és modern értelmezése a kutatásnak igen sürgős feladata. Keleti ritusú kolostorok többfelé (Tihany, Visegrád, Oroszlámos, Szávaszentdömötör) voltak, sőt apácaklastromok 36 Erről Holtzmann, Walther: Papst Alexander III. und Ungarn. Ungarische Jahrbücher 1926. Idézi Győry János. 37 Nyilván a kalocsai érseki főegyházmegye gregoriánus szelleme magyarázza a számos itáliai kulturáramlat gyors megjelenését, eszmei ütközését is ezen a területen. Hirtelenében csak számos liturgikus jellegzetességre, továbbá a szerémségi huszitizmus lombard ihletéseire, illetőleg az obszervancia kibontakozására gondolunk. Egyébként a legújabb kutatások mind nyomatékosabban hangsúlyozzák, hogy lényegében a kalocsai egyházmegye területe volt a középkor utolsó századaiban hazánknak talán a legműveltebb, legnépesebb, gazdaságilag legfejlettebb tája. 38 A szegedi főesperesség nemcsak Szeged városának területére szorítkozott, hanem magába foglalta a hajdani Csongrád megyének a későbbi Bácsbodrog megyébe mélyen belenyúlt délnyugati részét is. Ortvay Tivadar: Magyarország egyházi földleírása a XIV. század elején. Budapest, 1891,. 339. 39 A problémát már a következő dolgozatai érintik: Az Árpádok eredet-mondája. Filológiai Közlöny 1957, 427. Két magyar vonatkozású dekretális értelmezéséhez. Századok 1959, 418. Csutmonostor alapítástörténete és első oklevelei. Kny. Tanulmányok Budapest múltjából. XV. Budapest 1963, 10. 39/a Egyes kutatóink a XI — XII. század fordulójára teszik. Fügedi, Erich: Kirchliche Topographie und Siedlungsverhältnisse im Mittelalter der Slowakei. Studia Slavica 1959, 368. 40 Szentkláray Jenő: A Csanád-egyházmegyei plébániák története. Temesvár, 1898, 666. 41 Juhász, Koloman: Stifte 63. 207
