A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 1. (Szeged, 1970)

pítása szerint a XIII. század elejének cisztercita műhelyeire utal. Az örvényes díszítésű zárókőnek egresi, pilisszentkereszti, továbbá gyulafehérvári

17 megfelelői is vannak. A nyilvánvalóan királyi alapítású, felsővárosi Szent Miklós-apátság (1225)

18 nem véletlenül választotta patrónusául a híres püspököt: a víziközlekedésnek, a virágzó marosi sóhajózásnak, ércek szállításának, a bontakozó kereskedelemnek fölajánlásáról van itt szó. Szeged egyúttal az említett monostorláncolatnak feje lett, amely a Maros mentén az erdélyi sóvidéket, sőt egyes nyomok szerint az aradi Hegyalja szőlőkultúráját, jelesül a Makrahegyet is összeköti Szegeden át az ország szivével.

19 Szent Miklós tisztelete a középkori Európa egyházi művelődéstörténetének, de gazdasági fejlődésének is legizgalmasabb fejezetei közé tartozik.

20 Alighanem ő a középkor legnépszerűbb szentje. Miklós patronátusa a víziutak: Északi- és Keletitenger (Hansa), továbbá Rajna, Duna, Visztula mentén szétsugárzik és gyökeret ver az egész középkori Európában. Ez az egykorú polgárvárosok Szent Miklós tiszteletére emelt templomaiban, kápolnáiban, oltáraiban, továbbá jámbor társulataiban és kereskedő céheiben is világos kifejezésre jut.

21 Főleg a bor- és gabona17 Entz Géza: A gyulafehérvári székesegyház. Budapest 1959. 35. kép. 18 Az apátság virágzását bizonyító oklevél már megjelent. Knauz Ferdinandus: Monumenta Ecclesiae Strigoniensis. I. Strigonii, 1874, 254. A kutatás figyelmét azonban elkerülte. Az Árpádkor történeti földrajzával foglalkozó Győrffy György csak napjainkban derítette ki, hogy az oklevélben említett bencés Szent Miklós apátság Szegeden virágzott. Győrffy 902. Vö. még Hajnal István—Mezey László: L'enseignement de récriture aux universités médiévales. Budapest, 1959. Album des spécimens 75. sz. A szegedi oklevél bevezető sorainak hasonmása. Élőszóval gyanútlanul ismertetett eredményeimet saját kutatásaként adja elő Juhász, Koloman: Ein unbekanntes Benediktiner Stift in der Stadt Szeged. Mitteilungen des Instituts für österreichische Geschichtsforschung 1961. 359—362. Az oklevél a garamszentbenedeki apátság és a szegedi Szent Miklósról elnevezett bencés apátság között egy birtok ügyet rendez. A szóbanforgó Ság a középkori Csongrád megyében terült el. Mezey László szíves szóbeli közlése szerint az oklevelet mindig a kérelmező, jogkereső fél (destinatarius) állította ki. Jelen esetben János, a szegedi monostor apátja gondoskodott az oklevél szövegezéséről, illetőleg leírásáról. Az oklevelet kezdetleges gótikus könyv-írás jellemzi, amely az egykorú gyakorlatban az oklevél-írás általánossá válásával már csak szórványosan fordul elő. Az akkori Magyarországnak nagyságra harmadik monostora, a garamszentbenedeki apátság kódexíró műhelye (scriptorium) már fejlettebb íráskészséggel rendelkezett. A szegedi monostort nyilván a tatárjárás dúlta föl, mert 1247-ben IV. Béla már Leontius szőregi bencés apátot kénytelen megbízni Szeged városának Tápé földesúri birtokába való iktatásával. Egyébként a szegedi magyar táj íráskultúrájának első nyomai — egy római kőlap, továbbá a nagyszéksósi aranylelet föliratát (vö. Mészáros Gyula: Az első hun nyelvemlék. Népünk és Nyelvünk 1936) nem számítva — még korábbi időkbe nyúlnak vissza. Szeged városának archaikus magyar világára, a táj XI. századbeli néprajzi jellegére meglepő erővel engednek következtetni ugyanis azok a rovásírásos gyűrűk, amelyek itt a közvetlen környéken (Deszk, Klárafalva) kerültek elő a föld mélyéből. Csallány Dezső Szent László korára teszi őket és a kereszténnyé vált besenyőkkel hozza kapcsolatba. Csallány Dezső: Rovásírásos gyűrűk Magyarországon. Archeológiai Értesítő 1955. 1969 őszén tartott szegedi előadásában újabb eredményeiről is beszámol, ezek azonban még nem jelentek meg nyomtatásban. 19 Az aradi Hegyalja középkori borkultúrájának korai szegedi vonatkozásait (1302) szintén Győrffy György tudatosította. Győrffy 902. Vö. még Juhász Kálmán: Egy dél-alföldi hiteleshely kiadványai. Aradi regesták. A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 31—32. Gyula 1962, 6. A Makrahegy, ma Hegyes Drócsa középkori szőlőkultúrájáról Márki Sándor: Arad vármegye és Arad szabad királyi város története. I. Arad 1892, 410. 20 Meisen, Karl: Nikolauskult und Nikolausbrauch im Abendlande. Forschungen zur Volkskunde. 9—12. Düsseldorf 1931. Főleg 373—405. 21 Meisen klasszikus Miklós-monográfiájában részletesen rámutat a szent püspök nyugateurópai patrociniumaira. Franciaországban, a Rajna vidéken (Trier, Köln), Amsterdamban, Lü203