A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 1. (Szeged, 1970)
kozza, hogy az egyes motívumok belsejéből elővillan a fehér vászonalap. A szélső sorok megkettőzött motívumai ritmikusan ismétlődnek. A mustracsoport többi darabja színesen hímzett, ezek a szélső sávokban formai változást mutatnak. A motívumok növelésével és a belső formák teljes kitöltésével a vásznat elfedik. Szélső sávjaiban a tömör talpas-rózsákat félkörben virágszálak keretezik. A megfogalmazásbeli változással együtt jár a rajz merevsége és a mustra szabályos kirajzolása. Tót-rózsás mustra 23. Hódmezővásárhely. A középsáv folyamatos hullámindája három, rózsás tulipántövet kapcsol össze. A szélső sávokban ugyanezek a tövek ülnek. Térkitöltők a rózsa, csillag és kacskaringó. A sávokat geometrikus díszű sor választja el. Egyszínű, sötétbarnával hímzett. A párnavég h: 61 cm, sz: 54 cm. (Hódmezővásárhelyi Múzeum 50.194.1. ltsz. Gyűjtő: Kiss Lajos, 1904.) 24. Hódmezővásárhely. Mustrája megegyezik az előzővel, térkitöltői forgókkal bővültek. Egyszínű, feketével hímzett. A párnavég h: 63 cm, sz: 46 cm. (Hódmezővásárhelyi Múzeum 65.17.1. ltsz. Gyűjtő: Dömötör János, 1965.) A mustra talán onnan kaphatta utólag a nevét — a tótos cifrával együtt —, hogy kizárólag feketével hímezve ismerjük és Szeremlei S. szerint a feketével hímzett szőröspárnákat a tót mesteremberek házainál jegyezték fel 37 . E mustra-csoportban leírt két párnavégünk mustráját az indás szerkezet legegyszerűbb és legvilágosabb példájaként említhetjük, amikor mindhárom sávban ugyanaz a motívum van egymás mellé téve. Ezek kiegyensúlyozottan borítják a felületet. A motívumok belső, negatív formáit a vászon fehérsége kiemeli. Utóbbi hímzésünk egyes elemei azonban merev megfogalmazást mutatnak. Pávaszemes mustra. 25. Hódmezővásárhely. A középsávban rózsaszálak, karéjos levelekbe és ezek fölé tett gránátalmák kétszer ismétlődnek. A szélső sávokban karéjos levelekbe és ezek fölé tett tulipánok ülnek. A sávokat sima vonal választja el. Színezése élénk tónusú. A párnavég h: 60 cm, sz: 49 cm. {Hódmezővásárhelyi Háziipari Szövetkezet tulajdona) 26. Hódmezővásárhely. Mustrája megegyezik az előzővel, csupán apró rajzi eltérést mutat. (— Plohn felv. 400 ltsz. Plohn sorozat 56. közölve: Ortutay Gy., A magyar népművészet. Bp. 1941. I. 304. —) Ez utóbb leírt darabjaink (25—26) indás szerkezete két motívum-egységből tevődik össze. Sávjainak aránya a többi hímzéstől eltérő. A középsáv igen széles, míg a szélsők egészen keskenyek. Az utóbbiak sorbaültetett motívumai, kivételesen, az elválasztó sorokból nőnek- ki, mint a kun hímzéseken. Párnavégeink formai és rajzi megfogalmazása, dús vonalvezetése a mustra érettségét tükrözi. KAZETTÁS SZERKEZETŰ MUSTRÁK Templomcifrás mustra 27. Hódmezővásárhely. A középsáv négyzetesen elhelyezkedő, természethű gránátalmái, bontott hulláminda mentén háromszor ismétlődnek. A szélső sávokban szíves gránátalmatövek ülnek. Térkitöltők: a felezett levél és kacskaringó. A sávokat laza zeg-zug sor választja el. Színezése élénk tónusú. A párnavég h: 59 cm, sz: 58 cm. (Hódmezővásárhelyi Múzeum 50.193.1. ltsz. Gyűjtő: 37 Szeremlei S., im 1911. IV. 169. utalásából azonban nem derül ki e párnák mustrája, azt sem tudhatjuk, hogy használatuk a tótsággal vagy mesteremberséggel kapcsolatos-e. 135
