A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 2. (Szeged, 1969)

Juhász Irén: Újabb adatok az avar temetkezési szokások ismeretéhez

griffes-indás övveretek, vascsat és hosszabb vaskés. A ló szájában zabla, hasa alatt vascsat és az egyik kengyel, a gerinc felett a kengyel párja. Ugyanehhez a temetkezési típushoz tartozik az L sír is, melyet sajnos az ásatás megkezdése előtt megbolygattak, csak fénykép áll rendelkezésemre a lóról. Erről annyit sikerült megállapítani, hogy a ló jobboldalán fektetett DK— ÉNY tájolású, feje természetes helyzetben. A koponya mindkét oldalán faléra volt. Az ember csontváza mellette feküdt, de utólag nem tudtam a helyzetét meghatározni. A falerák bronzból készültek és két részből tevődnek össze. Enyhén domború bronzkorongok, melyekre három szegecs segítségével erősítették fel az öntött oroszlánfejeket. Az oroszlánfejeken a száj nyitott, ordító mozdulat; a fej többi része is erőteljes kidolgozású. Hangsúlyosan kiemelt szem, fül és sörényábrázolás látható rajtuk.

3 A következő lovassír másik típust képvisel, mégpedig az igen szűkre méretezett sírba tették a lovat és az embert. A ló baloldalán fektetett kinyújtott lábakkal, koponyája a sír sarkában függőlegesen elhelyezve. A férfi a ló mellé fektetve úgy, hogy a koponyája a ló mellső lábain nyugodott. A sír bolygatott, a férfi medence- és combcsontjai voltak helyükről elmozdítva. A sírban lószerszám nem volt; a sír földjében egy csuklós bronz övveretet találtunk. A temetőn belül egy magános lósír volt, a ló tájolása megegyezik a többi sír tájolásával; kengyel, zabla és vascsat melléklettel. A kengyelek felemásak voltak. A lovas temetkezések során a legérdekesebb és egyedüli jelenséget a 66. számú sírban figyeltem meg. Igen szűk, emberre méretezett sírban két ló volt begyömöszölve, a csontok helyzetéből ítélve ellentétes tájolással. A lócsontok alatt 30 cm földréteg, majd ez alatt feküdt a hátonfekvő nyújtott helyzetben eltemetett nő. Tehát két lóval eltemetett női sírról van szó.

4 A lócsontok között semmilyen lószerszám nem volt. A nő mindkét karján egyszerű bronzhuzalból készített karperec, bal halántékánál bronzkarika, nyaktájon néhány bronzgyöngy volt.

5 Röviden ennyit a temetőben talált lovassírokról, mert nemcsak ezek változatai említésre méltóak, hanem az a néhány fülkesír is, amely az igen késői avar temetőben előkerült.

6 A temetőben 5 fülkesír volt. A sírok úgy jelentkeztek, hogy először 60— 80 cmX60 cm-es sírfolt volt látható, majd 30—40 cm mélységben jelentkezett az alja és a koponya. Ebből a kis sírgödörből nyúlt lefelé majdnem függőleges irányban a tulajdonképpeni sír. A csontvázak így az állóhoz közel levő helyzetben voltak. A sírok a temető különböző pontjain kerültek elő, tehát nem egy csoportot alkottak. A sírok közül egyben volt férfi, lemezes bronz Övveretekkel. A nagyszíj vég az ismert forma; felső vége egyenes lezáródású, az alsó lekerekített. A többi veret kerek alakú 2—2 szeggel erősítve az övhöz. A má3 Az általam átnézett irodalomban eddig nem találtam magyarországi párját, sem hasonló darabját ennek az oroszlánfejes falerának. 4 L. Kovrig Ilona, Ujabb kutatások a keszthelyi avarkori temetőben. Archeológiai Értesítő 1960. 159. o. Hivatkozik arra, hogy Lipp Vilmos említ olyan sírt, amelyben nőhöz két ló volt eltemetve. 5 Antropológiailag is nő a meghatározása ennek a csontváznak. 6 A fülkesírokkal kapcsolatban Csallány Dezső: Kora avarkori sírleletek (Archeológia Hungarica 1—

II. 1939.) című dolgozatában azt írja, hogy „ . . . A fülkesírok a koraavarkorba tartoznak, használatuk a VI. század utolsó évtizedeitől a VII. század végéig terjed ki. „Itt viszont kimondottan későavar anyagról van szó; részletes magyarázatot csak az anyag teljes feldolgozása után tudok adni. 148