A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)

Tóth Ferenc: A makói hagyma történetének néhány fejezete

Az eladásnál használt mértékegységek Az étkezési vöröshagymát és fokhagymát korábban országosan űrmértékkel mérték, az 1783-as adat szerint pozsonyi mérővel.

102 A nagyhagymát Makón eredetileg koszorúba fonva vagy csomóba kötve árusították. Szedéskor nagyon vigyázni kellett, hogy a hagyma szára ne szakadjon le. Ezért valamivel korábban történt a szedés, majdnem félnyers állapotban. És ezt a munkát kizárólag reggelenkint, a harmaton végezték. Vagyis a múlt század második felében még nem ismerték az ún. „tiszta betakarítást", melyet Erdei Ferenc a 20. századi makói hagymatermelési eljárás egyik sajátos mozzanatának nevez. Ez abból áll, hogy „a makói kertész tökéletesen be hagyja érni a földben a hagymát és úgy szedi föl, hogy rögtön letépi a szárát és kevés száradás után a héját is ledörzsöli, tehát piackész állapotban viszi a raktárba."

103 A 19. században a szedés és betakarítás körülményeiben még nem különült el Makó más dughagymás eljárást alkalmazó vidékektől. Ősi mód lehetett a fonás, hiszen a történeti résznél említett 1755-ös adat szerint is „egy-két koszorú" vöröshagymát kíván vásárolni Marczibányi Lőrinc a makói bíró közvetítésével.

104 A mai öregek már alig emlékeznek a fogás elnevezésre. Erdei József kéziratos feljegyzéseiben pedig ilyen sorokat olvashatunk: „1874. évben ve[te]ttem 4 és fél lántz vereshagymát, nagyra lett, 775 fogás, összesen 1232 fogás lett belőle, az ára volt 60 f. o. é."

105 „1875. évben május hó 26. napján adtunk el 10 fogás hagymát 2 font 3 fertáj 14 krajtzár fogása, 6 fogás pedig 5 fontos volt, az elkelt 23 krajcárért fogása."

106 „Sánta Józsefnek eladtunk 2 száz fogás hagymát mártius 9 napján; 19 forint volt száza; 1 fertáj héján 4-es font volt fogássa."

107 A fogás súlya tehát 1,50—3 kg között ingadozott. A fokhagymát napjainkig csomóba kötik, bár eredetileg szintén koszorúba fonták. Szedéskor ma is kertészcsomókba kötik. Ekkor még nincs szétválogatva. Egy kertészcsomó 4—5—6 kg. Van, aki háncsba, mások szárába kötik össze. A mázsa 1876-ig volt Magyarországon érvényben, de egymás közötti eladásban még évekig használják, és a métermázsával szemben ezt öreg mázsának nevezik. Erdei József feljegyzéseiben olvashatjuk: „1879-ben adtam el 12 mázsa vereshagymát — 5 f 20 krc öreg mázsája — egy baranyai zsidó embernek november 19-én."

108 „1880-ban mártius 7 nap[ján] adtam el 4 mázsa 42 font vereshagymát 7 for [int] 50 krc öreg mázsája. Pallagi vette meg."

109 A régi vagy öreg mázsa — 100 font = 56 kg. A régi mértékegységhez még évtizedek múlva is ragaszkodnak. A hatóság pl. 1899-ben is kénytelen figyelmeztetni a nagyközönséget, hogy „a véka rendszerrel végleg szakítson és csak is az új mértékek szerint árusítson vagy vásároljon."

110 A dughagymát — vagy ahogy akkor mondták: apróvöröshagymát — iáival 102 A pozsonyi mérő = 62,4984 liter — kb. 2 véka. 103 Erdei Ferenc: A makói hagyma iskolája. 12. 1. 104 MVL Régi Iratok 1755. 110. 105 Erdei József i. m. 2. 1. o. é. = osztrák értékben. 106 Erdei József i. m. 15. 1. 107 Erdei József i. m. 8. 1. 108 Erdei József i. m. 30. 1. 109 Erdei József i. m. 38. 1. _ Vt

, 110 Maros 1899. március 23. , :n 82