A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)

Tóth Ferenc: A makói hagyma történetének néhány fejezete

Az 1888-as összeírás szerint a helybeli hagymakereskedők megoszlása: Kereskedő 18 Árus 1 Termelő és kereskedő 16 Cserés 3 összesen: 38 Az 1853-as viszonyokhoz képest tehát óriási változás történt a hagymakereskedelemben. Megszűnt a feudális jellegű adás-vevés korszaka, és egyre ritkábban tűnik elő az ekhós szekér. A kapitalizmus szelleme könyörtelenül átformálja a békés, patriarchális viszonyokat. A régi cseresek közül csak kevesen merik vállalni a nagyobb kockázatot, nincs megfelelő alaptőkéjük és világkereskedelmi összeköttetésük. Helyüket lassan átadják a nagyobb kereskedelmi koncepciójú zsidóságnak. Vallási hovatartozás szerint a makói hagymakereskedők megoszlása:

83 1888-ban 1904-ben Keresztény ;30 5 Zsidó 8 27 Exportkereskedelem A nyugati cégek közül Van Hock holland nagykereskedő figyel fel elsőnek a makói hagymára, mint kiváló kereskedelmi cikkre. Korabeli adat szerint hagymánk „tavaly óta (1887) számot kezd tenni a világkereskedelemben is, midőn egy holland czéget sikerült a hagyma szállítására megnyerniők. Ez a czég a múlt évben 100 000 q vöröshagymát és 10 000 q fokhagymát vitt ki, a mi q-ját csak 6—7 forintjával számítva, megközelíti nyers értékben а 3

Д milliót, idővel reméljük túlhaladja az egészet is."

84 1888. februárjában megjelennek a német kereskedők is. „A napokban egyszerre több hagymakereskedő érkezett Hamburgból, kik mielőtt vásárlásokba bocsátkoztak volna, bölcs óvatosság okáért, kedden este a Korona vendéglő egyik vendégszobájába tanácskozásra gyűltek össze, hogy közös megállapodás szerint járhassanak el."

85 A helyi lap beszámol egy szédelgő helybeli hagymakereskedőről is, aki „prágai, bécsi és egyéb külföldi kereskedőktől egyre másra szedi fel az előlegeket, azok aztán ugyancsak elhűlnek, mikor látják, hogy az ő kereskedőjüknek csak teste, lelke van, de hagymája nincs."

86 Igaza van azon névtelen cikkírónak, aki azt hangsúlyozza, hogy „hagymánknak nem kell apostolt világnak küldeni, piaczunkat a világban eléggé ismerik, ha szükséglet van, mozog a kereskedő és még az óperenczián túlról is eljön, ha szükséglet nincs, adjuk mint lehet és muszáj, minden túlerőlködés hiába!"

87 Petrovics is arról számol be, hogy 83 MVL Polgármesteri Iratok 1888. VI. 233. 2827, ill. MVL Kapitányi Hivatal Iratai 1904. 2821. 84 Gazdasági Lapok 1888. 40. évf. 175. 1. Maros 1888. április 19. 85 Maros 1888. február 23. 86 Maros 1888. február 5. 87 Maros 1889. március 3. 78