A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)

T. Knotik Mária: Dél-alföldi ágyruhák

Szúnyoghálók A szúnyoghálók nem tartoznak szorosan az ágyruhákhoz, mégsem hagyhatjuk ki az ágyhoz tartozó felszerelések közül. Az eddigiekhez hasonlóan szintén hosszanti sávokból szabják. Ezek összeerősítése némi lehetőséget ad itt is a díszítésre. 36. Szeged-Alsóváros. Piros pamuttal keresztben csíkozott, sárgás színű, laza szövésű vászonból készült. A tetejét egy teljes szélből szabták. Ugyanígy az oldalait képező hosszú sávot is, melyet öt cm széles fodor hagyásával a tető kerületére enyhén beráncolták, azután a két végét végig összevarrták. Az így kapott két részt egymáshoz varrták. 110 cm széles vászonból szabták, h: 190 cm, sz: 110 cm, m(agassága): 105 cm. (Szegedi Múzeum 52, 1492. 1. Itsz.) 37. Hódmezővásárhelyi tanyák. Nyersszínű kockás, laza szövésű vászonból szabták. Tetejét két egész szélből, oldalait 17 egész szélből keresztben toldották össze. Az így nyert sáv elejét és végét egy darabon összevarrták, majd beráncolva a tetejéhez körül hozzávarrták. A tető három oldalára külön varrták fel a tenyérnyi széles fodrot. A felhasznált anyag szélessége 50 cm. A szúnyogháló h: 176 cm, sz: 100 cm, m: 130 cm. (Szegedi Múzeum. 52. 1491. 1. ltsz.) E szúnyoghálók megvarrásához vastag, erős fonalat használtak. A toldásokhoz jércelő öltést, a keskeny, behajtott szegeshez (37) a fércelő és tűző öltést vegyesen alkalmazták, összeállításuk nagy öltésekkel történt. Mélyen az anyagba öltöttek, hogy ezáltal vastagítsák a varrást, jobb tartást biztosítva a felhasznált anyag súlyának. Mindkét darabunk ritka szövésű vászonból készült, mely a levegőt szabadon átbocsátja. Az elkészítésükhöz szükséges egy rövid és egy nagyon hosszú sávot a vászon teljes szélességéből, az utóbbit keresztben vagy hosszában, szabták le. A rövid sávból a tetőt, a hosszúból az oldalakat képezve, doboztetőhöz hasonlóan állították össze. Egyiket körül zártra (36) készítették, másikon kevés nyílást (37) hagytak. A tető és oldalainak összedolgozását különböző szélességű fodorral takarták. Szúnyoghálót a XVIII. sz. közepétől származó adataink

25 is említenek: „Szúnyog Halló", „viselő szúnyoghálót", „Szúnyog Háló, egyik mezőre, másik ágyravaló vesszős". A bemutatott darabok a múlt század második feléből valók. Jelen dolgozatunkban közzétett ágyruhák készítési és használati ideje kb. két évszázadot fog át. A fehérítetlen, durva szövésű keskeny kendervászonból készült színes díszítésű ágyruhákat a XIX. sz.-ban felváltják a fehérek. Ez a folyamat a gyári széles fehérvásznak elterjedésével függ össze.

26 Ágyruháink elkészítéséhez felhasznált vásznak adataiból

27 is leolvasható a különbség. Az általunk első csoportba sorolt párnahajak (1—12) mindegyike keskeny (48—65 cm) kendervászonból készült. Durva szövésükre az anyagsűrűség alacsony számadatai utalnak. Lepedőink (26—31) len- és kendervászna csak részben finomabb anyagú, szélességük 47—74 cm között váltakozik. A len- és kenderszálak vastagsága, egyenetlen fonása is házi készítésre utal. A párnahajak második csoportja (13—25) egy kivételével (18) és az ágyterítők (32—35) már finom 25 Lásd Testamentum Könyv: [1742-ből Szász Panna, 1752-ből Cséki Anna, 1795-ből Kongó Mihály testamentuma.] '

M Kresz Mária, Magyar "Parasztviselet 1820—1867. Bp. 1956. 83. 27

Lásd a II. táblázatot. Felhasznált irodalom: Szemmáry László, Kötéstan. Bp. 1959; Gyimcsi János, Textilanyagok fizikai vizsgálata. Bp. 1958; Az anyag- és sodratmeghatározást Készei Péter végezte. . г 37