A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)
T. Knotik Mária: Dél-alföldi ágyruhák
A fehér pamutvászonból készült párnahajak (13—25) kb. felét a vászon teljes szélességéből szabták. Ebben az esetben mindkét oldalában ép szélek futnak, melyek összevarrását tűző öltéssel végezték. Csak egy esetben (19) használtak egymásra csúsztatott varrást szegő átökéssel, míg a fehérítetlen kendervászonból készültek mindegyikét így varrták. A fehér pamutvászon párnahajak másik felénél egyrészt az egyik oldalon ép szélek vannak, a másikon hasítottak, másrészt mindkét oldalon hasítottak. A korábbi darabokon (13—15) a hasított széleket kettős vagy belső ráhajtott varrással, szegő átöltéssel varrták. A későbbi darabok (16, 18—25) ép és hasított szélének egyszerű összevarrásához tűző öltést használtak. Ez a varrásbeli különbség szépen leolvasható azokról az apátfalvi felvetett ágyakról, melyeken három nemzedék kelengyéjének párnahajai egymás mellett láthatók. A párnavég hozzátoldása tűző öltéssel, később egyszerű jércelő öltéssel történt. A kötött, horgolt és réce párnavégeket viszont illesztő öltéssel varrták a párna testéhez, öltéseiket a korábbi darabokon a belső ráhajtott varrással és összevarrással igyekeztek elrejteni, később nemcsak a varrással, hanem az öltés elbujtatásával is. Még használják a fehérítetlen kendervászon párnahajakon oly szépen alkalmazott szegő átöltést, de itt a színoldalra öltés rövidülésével az öltéssor elveszti szépségét, kezd elrejtődni. Ehhez nagyban hozzájárul a varráshoz használt fonalak finomsága* hajlékonysága. Az általunk bemutatott párnahajak két csoportot alkotnak, melyek anyag, alak, díszítés, megvarrás és kor szerint is különböznek egymástól. A fehérítetlen vastag kendervászonból varrt párnahajak (1—12) hosszúak és keskenyek, 9 átlag 100X60 cm nagyságúak. A rendelkezésükre álló vászon szélessége még ezt sem érte el s bár keskeny csíkkal, de minden esetben kitoldották őket. így a párnahajak mérete nem igazodhatott a vászon szélességéhez. A hozzátoldott párnavégek (7—12) teljes hossza 50—60 cm között van. Szőrhímzésük három sávra tagolódik, melyek között az elválasztó sor mindig megtalálható. E párnahajak záródására az egyetlen darabunkon szereplő szövött szalag vet fényt. Az előzőekben már részletesen leírt megvarrasukra jellemző, hogy varrásaikat és öltéseiket szinte a hímzés igényével készítették. A fehérítetlen kendervászonból készült, színes szőrhímzéssel díszített párnahajak használatára már az elődök gyűjtései során sem emlékeztek az idős adatszolgáltatók, örökségként rájuk maradt ládafiából szedegették elő őket 10 . Az általunk bemutatott párnahajakat a leltárkönyvek tanúsága szerint Hódmezővásárhelyről és Makóról gyűjtötték be. Az eddigi feldolgozások Makóról származó darabokat nem említenek, kivétel Fél Edit 11 nemrég közzétett 1791-es évszámú szőrhímzéses vászontakarója. Szentesről nincs szőrhímzésű párnahajunk, de Kiss Bálint följegyzéseiben olvashatjuk, hogy ott is használatosak voltak 12 . 9 Vö. Fél Edit, Bevezetés a magyar népi hímzések ismeretébe. Bp. 1963. 28. 10 Kiss Lajos, Szőrös párnavégek Hódmezővásárhelyen. Népr. Ért. 1928. 47. — Győrffy István, A kun hímzés. Muskátli. 1932 május. — Palotay Gertrúd, Historische Schichtung . .. Ungarische Jahrbücher XVIII. (1938) 230. — Fél Edit, Ungarische Volksstickerei. Bp. 1961. 22. — Wiener Tiborné Bakoss Margit, A hódmezővásárhelyi hímvarrásról. Muskátli III. (1934) 10. szám, 3—4. 11 Fél Edit, Textilgyűjtemény. (A Népr. Múz. 1963—1964. évi tárgygyűjtése.) Népr. Ért. 1965. 228.. 18 Sima László, Szentes Város története. Szentes, 1914. 399. 30
