A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)

Oltvai Ferenc–Vinczi Károlyné: A szegedi kőolaj- és földgázkutatás levéltári dokumentumai (1917–1947)

A Magyar—Szovjet Olaj Vállalat, majd 1952—1954 között a Magyar—Szovjet Olajművek Rt. és ezt követően most már az önálló és egységes állami irányítással dolgozó Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt irányításával az alföldi kutatás — elsősorban a Szeged-algyői medencében — a már a harmincas években sikeres dunántúli eredmények mellé csatlakozott. Néhány szegedi lakos jelzése 1947-ben a szórványos előfordulásokról, az ügy iránti érdeklődést mutatja. (18—21. sz. dokumentumok.) Ugyanekkor az Anna-kúti gázelőfordulásra figyelmezteti Pápai-Vajna Ferenc főgeológus a szegedi polgármestert. (22. sz. dokumentum.) A közölt dokumentumokon kívül kiegészítjük a szegedi kőolaj- és földgázelőfordulásokat: Péter László: „Fél évszázados tudósítás az alföldi földgázról" с cikkében (Dél-Magyarország, 1967. április 16. 57. évf. 89. sz. 4. old.) a szegedi kutatások megindítását felvető Somlyódy István szerepére találhatunk adatokat, továbbá néhány gázelőfordulásra, amelyek 1917-ben arra indították Somlyódyt, hogy a szegedi Dugonics Társaságban javasolja a kutatás megindítása érdekében teendő intézkedéseket. (2. sz. dokumentum.) A Délmagyarország 1918. újévi számában Somlyódy közzétett egy levelet, amelyet a lap 1917. karácsonyi számában „Van-e földgáz Szegeden?" с cikkére kapott egy olvasótól. A levél írója azt állította, hogy a környéken három helyen is talált földgázt. Magyartés területén a Sváb-majorban, ahol a 180 méter mély artézi kút vizével került a föld színére, s tartályokban fölfogva istállók világítására szolgált. Fábiánsebestyénen, ugyancsak „Schwab N. földbirtokos birtokán" 280 méteres kútból került föl, s a tulajdonos áramfejlesztésre, világításra és gépek hajtására használja. A harmadik hely a vásárhelyi tanyákon van. Nem jelöli meg, hol? A Délmagyarország 1918. január 13-i számában tudósítás jelent meg arról, hogy a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamarában tudományos vita rendezését határozták el a földgázról, amivel a figyelmet akarták felhívni a feladatokra. Február 6-án „A szegedi földgázkérdés" címmel Somlyódy, Böckh Hugó és Cholnoky Jenő szakértői véleményeit idézi. A Szegedi Naplóban március 31-én „Algyőn is földgázt találtak" címen jelent meg egy tudósítás. Ebből kitűnik, hogy amikor 1916-ban Bélák János a vásárhelyi országút mellett levő telkén kutat fúratott, erős földgázömlést tapasztalt. A hírre Somlyódy kiment és a nyitott téglakútban a földgázjelenlétét észlelte. Április 16-án a Szegedi Naplóban Cholnoky Jenő egyetemi tanárnak a városi tanácshoz küldött szakvéleménye néhány részletét ismertették. A lapok különben rendszeresen beszámoltak a tanácsnak a kutatás előmozdítása érdekében tett lépéseiről. A szegediek nem voltak tisztában azzal, hogy az általuk tapasztalt, vagy a tudomásukra jutott földgáz- és olajelőfordulás csupán felszíni jelenség-e, és van-e ennek valamilyen köze a 2000 méteren alóli és jóval később feltárt előfordulásokhoz? A hazai kőolajkutatás korai időszakában, 1880—«1890 között — olajszivárgások nyomán indították meg a fúrási munkát Zsibó környékén és a Muraközben. 100 méternél alig mélyebb kutakat fúrtak, amelyek nem hoztak eredményt. Akkor még csak gyanították, hogy 1000—2000 méter mélységben rejtőzik a kőolaj és a földgáz. Ezt a mélységet a rendelkezésre álló fúróberendezésekkel is csak kivételesen tudták elérni. A szegediek a szivárgásokként mutatkozó felszíni jelenségekből következetettek. Ezek a jelenségek felkeltették az érdeklődést, ami végül is arra vezetett, hogy szakembert, Cholnoky Jenőt kérdezték meg, aki nyilatkozott is, és következtetései a helyet (Szeged és környéke) és a mélységet (2000 méter) illetőleg igazolódtak. 297