A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)
Marián Miklós–Varga Béláné: A pusztaszeri rezervátum és madárvilága
A ragadozók ( F alconiformes) kis száma nem meglepő a hazánkban általában tapasztalható alacsony ragadozó létszám mellett. A Darualkatúak (Gruiformes), közül várható a vízicsibe (Porzana porzana), esetleg a guvat (Rallus aquaticus) előkerülése. A Lilealkatúakat (Charadiif ormes) 24 faj — éspedig a szikesekre legjellemzőbb faj — képviseli. Kétségkívül legfontosabb itt a 3 ritka faj, a széki lile, gólyatöcs és gulipán fészkelése, a székicsér (Glareola pratincola) átvonulóként való megjelenése. Várható a vékonycsőrű póling (Numenius tenuirostris), a kis goda (Limosa lapponica) és néhány apró termetű partfutó faj megfigyelése. A sirályok közül a hering sirály (Larus fuscus), a kis sirály (Larus minutus), a szerkők közül a fattyú szerkő (Chlidonias hybrida) és a fehérszárnyú szerkő (Chlidonias leucoptera) minden bizonnyal megfigyelésre kerül. A Harkályalkatúak (Piciformes) közül egy faj sem került eddig megfigyelésre. A védett terület peremén húzódó erdőfoltok és a tanyák körüli gyümölcsfacsoportok valamelyik fajuk megjelenését valószínűvé teszik. A rezervátum vizeinek vízjárása lehetővé teszi, hogy éppen a madárvonulás idejében hatalmas madártömegek megszállóhelye (nappali és éjszakai pihenőhelye) lehessen. Fészkelési időben viszont, a vizek nyári kiszáradása miatt a terület csak korlátozott számú madár számára nyújt megélhetési lehetőséget. A tó és semlyékek vize tél elején hamarosan befagy, így áttelelő madarakról- vagy téli megszállóhelyről nem beszélhetünk. Kivételt képez az artézi kút kifolyója körül keletkezett tocsogó, amely télen sem fagy be. Itt olykor sárszalonka (Gallinago gallinago) telel át. Végül kíséreljük meg a rezervátum madárvilágát hasonló délalföldi szikesek avifaunájával összehasonlítani. E tekintetben két tanulmány áll rendelkezésre, A Szegedi Fehértó (Beretzk, 1956.) és a Kardoskúti Fehértó (Sterbetz, 1965.) orniszát ismertető munkák. Az összevetést csak minőségi szempontból végezhetjük el és megállapíthatjuk, hogy a Pusztaszeri Rezervátumon általában mindazok a fajok előfordulnak, amelyek e szikesekre jellemzőek. A menynyiségi összehasonlítást nem áll módunkban elvégezni, mert mindkét említett munka 25 éves megfigyelés eredményére támaszkodik, mi viszont 4 évi észlelés adatait közöljük. VI. összefoglalás 1. Szerzők négy esztendőn át (1964—1968) végzett rendszeres megfigyeléseik eredményeiről számolnak be, 2. A védettség biztosítása csak jelentős nehézségek leküzdése után sikerült. 3. A rezervátum a szikes puszta egy része, amelyen szélsőséges természeti viszonyok uralkodnak. 4. A tavaszi és őszi mozgalom idején hatalmas népességű madárcsapatok vonulnak át a területen. A kisebb nyári mozgalmak is jellemzők. Az átnyaralás jelensége nem ismeretlen. 5. A fészkelő és átvonuló madárfajok populációinak méreteit érzékeltető számadatok bizonyítják a rezervátum fontos szerepét a pusztai madarak fészkelési lehetősegeinek biztosítása terén. 254
