A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)

Marián Miklós–Varga Béláné: A pusztaszeri rezervátum és madárvilága

tanácsnak, hogy ajánlja fel a területet az Országos Természetvédelmi Hivatalnak. Az 1962-ben ez ügyben folytatott helyszíni tárgyalás — amelybe most már, az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság képviseletében dr. Aldobolyi Nagy Miklós is bekapcsolódott és lelkesen szorgalmazta a teljes védelem kimondását — eredménytelenül végződött. A terület tehát továbbra is a község kezelésében maradt. 1965-ben sikerült az Országos Természetvédelmi Hivatal (OTvH) képviseletében S. Szabó Ferencnek megállapodást kötnie az érdekeltekkel. Az OTvH 1927/1965. OTvH sz. rendeletével a Dongér-tavat és környékét „értékes madár- és növényvilágának háborítatlan fenntartása és kutatása érdekében" természetvédelmi területté nyilvánította. Őrzésére rezervátum-őrt alkalmazott, majd 1968-ban madármegfigyelő tornyot építtetett. Fontos lépések történtek tehát a sziki madarak populációjának fenntartására, illetőleg a vizsgálatok elősegítésére. A pusztaszeri szikes különleges sztyeppéi madárvilága jelentős vonzóerőt gyakorol a hazai és külföldi természetvizsgálókra. 1964 óta a SZAB Szikes-Kutatócsoportja, amely a Dél-Alföld szikesvizeinek komplex hidrobiológiái vizsgálatát végzi, rendszeresen kutatja a területet. 1933 és 1944 között, majd a legutóbbi években dr. Pátkai Imre rendszeresen kutatott a szomszédos Sövényháza körüli vidéken és eközben tanulmányozta Pusztaszer környékét is. 1965-ben dr. Tildy Zoltán tanulmányozta a rezervátum madárvilágát és készített filmet a madarak fészkeléséről. Dr. Győry Jenő évek óta végez megfigyelést a területen. Dr. Kéve András is vizsgálta itt a madárvilágot. A külföldi ornitológusok közül, megfigyelést végeztek a rezervátumban: dr. E. Hindi (London), dr. E. Rutschke (Potsdam), dr. W. Makatsch (Bautzen), dr. Z. Kux (Brno), dr. G. Zink (Radolfzell). 1968-ban látogatást tett a rezervátumban a Balatonszemesen rendezett Nemzetközi Madárvédelmi Konferencia (ICBP) mintegy 20 külföldi delegátusa. E tanulmány szerzői 1964 óta rendszeresen végzik megfigyeléseiket. Varga Béláné természetszerűleg igen sokszor megfordult a rezervátumon, mivel Pusztaszeren lakik. Marián Miklós — az egészen zord téli hónapok kivételével — havonta rendszeresen végzett egy-két napos (néhány esetben 3—4 napos) megfigyeléseket. Szerzők hálásan emlékeznek a nemrég elhunyt dr. Kolosváry Gábor akadémikusra és köszönetüket fejezik ki dr. Megyeri János tanszékvezető főiskolai tanárnak, akik mint a SZAB témafelelősei támogatásukkal segítették kutató munkájukat. Köszönettel tartozunk dr. Győry Jenőnek és dr. Pátkai Imrének megfigyeléseik átengedéséért. II. Természeti viszonyok A rezervátum Pusztaszer község határában, Szegedtől kb. 35 km-rel északra található. A középpontjában fekvő Dongér-tó (másként Büdösszék) az alföldi szikes tavak egyik jellegzetes tagja.

1 A Tisza-völgy és a Duna—Tisza közi hátság 1 Helyesen, limnológiai értelemben a „tócsa" megjelölést kellene alkalmaznunk. Célszerűnek látszik azonban — az általános szóhasználatnak megfelelő — „tó" elnevezés megtartása. 230