A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)

Csongor Győző–T. Simon Ilona: Szegedi emlékérmek és plakettek

versenyt". Az ipari és terménykiállításon érdemérmeket osztanak ki. 1879-ben bekövetkezik a város katasztrófája. Ez az év egyben az újjászületés kezdete is. Az árvízkatasztrófa utáni első érmeinket Ferencz József látogatása alkalmával verték. Innen következő érmeink a rekonstrukciót, a város fejlődő életét mutatják. A különböző kiállítási érdemérmek Szegeden, Budapesten és Párizsban rendezett kiállításokon nyert jutalmakról s egyben a szegedi ipar és kereskedelem országszerte elismert fejlettségéről tanúskodnak. Nemzetközi gyorsíró kiállításról, szállodások kongresszusáról, tűzoltók és hadastyánok jubileumáról stb., jelentős, Szeged központi szerepét bizonyító eseményekről is beszélnek érmek. Az ellenségből baráttá vált Tiszán zajló, élénk sportélettel kapcsolatos sok versenyérem, melyek értékét a reávésett díjnyertesek nevei még fokozzák. A vívó, kerékpár, tenisz, testgyakorló, céllövő, sakk és ping-pong versenyérmek a múlt század 90-es éveit követő négy évtized alatt jöttek létre. Az „Árpád a testvériséghez" (alapítva 1870) nevű szabadkőműves páholy, s az ebből sarjadó „Szeged" páholy emlékét is őrzi néhány érem. A Dugonics Társaság tagságát Mikszáth és Móra képviselik plakettjeikkel. A Társaság fennállásának 50 éves jubileumát Dugonics arcélben ábrázolt képével egy próbaöntvény s egy érem ünnepli. A nehezen megszerzett szegedi egyetemet egy érdemérem képviseli. Tudósai közül különösen a Nobel-díjas Szentgyörgyi Albert plakettje említésre méltó. Végül kiemeljük — ha nem is utolsó sorban — a világhírűvé vált szabadtéri játékok emlékére vert és öntött érmeket s plaketteket, néhány egyházi vonatkozású érmet s két jelvényt. Utóbbiak, az érem s a jelvény határán levő sajátságos darabok, melyek közül az egyiket a múlt század közepén a város erdei őrszemélyzete viselte. A másik a magyar orvosok és természetvizsgálók XXXIII. vándorgyűlésének jelvénye. Az érmek csoportosítása önkényes. Megalkotásánál egyrészt történelmi sorrendet, másrészt felhasználásukat, létrejöttüket igyekeztünk alapul venni. A sportérmek lajstromba vétele a teljességre való törekvés igényével, csaknem lehetetlennek mondható. Ezek felsorolásánál a típusokra voltunk inkább tekintettel. Meg kell említenünk itt, hogy Szegeden az éremkészítésnek egy időben külön üzeme is volt. Mint előbb említettük, a felsorolásunk csupán az első ilyen kísérlet, amely remélhetően, a kritika folyamán magával hozhatja a jelentősebb bővítéseket is. Meg kell vallanunk, befolyásolt bennünket a rendelkezésünkre álló aránylag szűk hely is. Felsorolásunkban talán a szegedi éremkészítők nem szerepelnek műveik arányában. Ennek oka, hogy Taiszer, Vigh, Gergely, Heksch, Szöryné Boga Lujza s mások, vagy a nemrég elhunyt Szabó Géza műveinek lajstromát nem, vagy csak kis mértékben tudtuk összeállítani. De az élők műveinek összeállítása (Tápay Antal, Tóth Sándor s mások) is csak részben állhatott rendelkezésünkre. Teljes egészében közölhetjük viszont a korán elhunyt, külföldre származott tehetséges helyi szobrász, Bánszky Sándor életművét."" További feladatunk tehát, a már ismertetett egyetemes vonatkozások, művészek életműveinek ismertetésén kívül, a felszabadulás óta készült igen nagy számú sportplakett, ünnepi játékokat, különböző túrákat, természetjárást, vagy bélyeg-, képkiállítások jutalomplakettjeinek teljes felmérése lesz. :;

" [Szerencsés véletlen folytán került kezünkbe műveit hirdető árjegyzéke. (Cs. Gy.)] 154