A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)

Szelesi Zoltán: Párizsba induló szegedi művészek a század elején

többjük azonban az idők során visszatért Szegedre és itthon fejtették ki tevékenységüket. Az említettek közül ezúttal Brummer, Csáky és Bánszky útját próbáljuk nyomon követni. Kiindulási helyüktől bár végleg elszakadtak, de mint különösen — a hosszabb méltatást érdemlő — Csáky József, érzelmileg mindvégig Tisza-parti városunkhoz tartozónak vallották magukat. Brummer József Brummer Józsefről (1883—1945), a szobrászból világszerte ismertté lett magyar származású műkereskedőről, a legutóbbi évekig szinte alig hallott valamit a hazai szakterület. A figyelmet Dévényi Iván hívta fel rá, a Művészet 1968. januári számában írt cikkével.

2 Brummer 1883. október 22-én Zomborban született. Középiskoláit 1897-től a szegedi fa- és fémipariskolában végezte. Pályatársaival, Cs. Joachim Ferenccel és Csáky Józseffel itt, a Tisza-parti városban ismerkedett össze. Szegedi tanárainak javaslatára Brummer 1899-ben, a budapesti iparművészeti iskola növendéke lett. Ennek elvégzése után Münchenben folytatta tanulmányait, 1904-ben pedig barátjával, Cs. Joachimmal rövid időre Párizsba utazott. Brummerra — mint akkoriban oly sok szobrászra —, Rodin új szellemű plasztikái -gyakoroltak nagy hatást. Cs. Joachimot pedig a francia impresszionista festők csábították Párizsba. A következő év, 1905 tavaszán mindketten hazatértek, s ekkor találkoztak Szegeden Csáky Józseffel, akinek a modern francia művészet eredményeiről hoztak híreket. Ezt követően Brummer a nagybányai művésztelepre került,

3 majd — külföldön történő végleges letelepedése előtt — Budapesten, illetve Szegeden dolgozott. Cs. Joachim 1907ben elnyerte szülővárosa 1000 koronás művészeti ösztöndíját, amely lehetővé tette, hogy a továbbiakban ismét Brummerrel együtt Párizsban képeztesse magát. A francia fővárosban a két szegedi művésznek sokat kellett küzdenie, hogy pályájukon előre haladhassanak. Különösen az ösztöndíj nélkül élő Brummernek, aki kezdetben- válogatás nélküli alkalmi munkákból tartotta fent magát. Jó pár év volt szükséges ahhoz, hogy első párizsi sikereikről Szegeden is tudomást szerezzenek. A tízes évektől kezdve Cs. Joachimmal, Brummerrel és az ő ösztönzésükre Párizsba utánuk ment Csáky Józseffel gyakran foglalkoznak a helyi újságok. A Dél-Magyarország 1910 őszén hosszú cikkben ír Brummer addigi pályafutásáról. „Szeged utcáin — olvashatjuk többek között —, sokszor feltűnt Brummer József érdekes feje. Szüleinek a Tisza Lajos körúti lakásáról, vagy a Püspök téren levő lisztkereskedésből indult el, rendesen a rókusi népiskola felé, ahol műtermet rendezett be."* Brummer modern szobrászati törekvéseit Szegeden nem értették meg. Az itteni közönség szeme és ízlése, a századvégi akadémikus megjelenítésű helyi köztéri szobrokhoz volt szokva. Brummert nyilván ettől a konzervatív szemlélettől való menekülés, és nem utolsó sorban Rodin szobrászatának megismerése sarkallta Párizsba. Róla az első híreket a francia fővárosból Szegedre hazalátogató Cs. Joachim hozta, aki szerint a mozgékony szellemű Brummer az első között ismerte fel azt a nagy hatóerőt, amelyet a 2 Dévényi Iván Brummer József. Művészet, 1968. jan. 1. sz. 16. 3 Réti István, A nagybányai művésztelep. Bp. 1954. 59. 4 Szegedi szobrászból párizsi műkereskedő. Brummer József karrierje. Délm. 1910. okt. 29.; „Szeged Kislexikona". Brummer József, szobrász. Délm. 1910. dec. 25. J32