A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)

Pálóczi-Horváth András: Die kriegsgeschichtlichen Beziehung des kumanischen Grabfundes von Csólyos

A fegyverzet társadalmi háttere mellett szólnunk kell gazdasági vonatkozásairól is. Nem állíthatjuk a nomád kézművességről, hogy ilyen jellegű igényeket nem tudott kielégíteni, azonban az ipari méretekben való előállítást nem tette lehetővé a nomád feudalizmus gazdasági rendszere. Ilyen megvilágításban különös hangsúlyt kapnak a csólyosi lelet orosz, alán, perzsa és közép-ázsiai párhuzamai, amelyek fejlettebb iparú területek

50 mesterembereinek, termékeinek vagy típusainak a kun sztyeppére való beáramlásáról tanúskodnak. DIE KRIEGSGESCHICHTLICHEN BEZIEHUNGEN DES RUMÄNISCHEN GRABFUNDES VON CSÓLYOS von András Pálóczi-Horváth Die Beigaben des kumanischen Grabfundes von 1903 in der heutigen Gemeinde Csólyospálos (Helm, Panzerhemd, Eisenplatten zum Achselschutz, Gürtelbeschläge, Pfeilspitzen, Steigbügel, Sargbeschläge) sind grösstenteils auf das zweite Viertel des 13. Jh. charakteristisch, während die Bestattung aber auf das dritte Viertel oder am spätesten auf das Ende des Jahrhundertes zu datieren ist. Auf osteuropäischen Steppen, näher auf dem Gebiet des kumanisch-kiptschakischcn Stammbundes befinden sich die Analogien des Fundekomplexes, die hauptsächlich von dem Handwerk der nomadischen Rumänen Rund geben, aber zugleich sind auch gewisse fremde Wirkungen, wie die der Alanen, Perser und Russen festzustellen. Die Schutzwaffen des Grabes gehören zu der modernsten und reichsten Rüstung ihrer Zeit, die der militärischen Führerschicht der Nomadengesellschaft von den Rumänen angehörte und nicht etwa einer selbständigen schweren Reiterei. Es ist anzunehmen, dass diese Rampfmittel Rüstung von einem sog. nyögér waren der dem nomadischen Fürstengefolge angehörte. Im Westeuropa hatte nur die reichste Schicht des Rittertums im 13. Jh. eine Schutzrüstung von solchem Wert getragen. Die Angriffswaffen werden durch die vier verschiedenen Pfeilspitzentypen vertreten, die die differenzierten Pfeiltypen des nomadischen Bogeschiessens bezeugen. jutottak hozzá [Dean, В., Handbook of Arms and Armor European and Oriental Including. The William H. Riggs Collection. (New York 1921) 35—37.; Tóth Z., Turul 47 (1933) 14.; Majláth В., Arch. Ért. 11 (1891) 129., 135.; Nagy G., Arch. Ért. 10 (1890) 414.]. — A lemezvértezet a XIII. század végén kezd kifejlődni, először csak a térdeket, a vállakat és a karokat fedi páncéllemez [Kalmár ]., Sodronypáncélok és vértezetek. (Bp. 1958) 4.. Tóth 2., i. m. 14.; Boeheim, W., Handbuch der Waffenkunde. (Leipzig 1890) 70. kép]. 50 A XII. században Oroszországból páncélinget exportáltak Nyugat-Európába (Колчин, Б. A., i. m. 150.); Perzsiában a páncélgyártó manufaktúra megszervezése (XIII. század vége) előtt is évente 2000 komplett páncélzatot készítettek (Pope, Л. U., i. m. III. 2558— 2559.); az alánokról 1. a 30. jegyzetet és Семенов, Л. П., Шлемы из Северной Осетии. КСИИМК 57 (1955) 64—67. — Dienes István szíves lektorálását és munkámhoz nyújtott baráti segítségét ezúton is köszönöm. 121