A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)
Bálint Csanád: A honfoglalás kori lovastemetkezés néhány kérdése
másvilágra el lehet (vagy kell) juttatni a halott lovát. Hogy illik e történeti képbe a honfoglaló magyarok lovastemetkezésének kérdése? 7 3. E temetkezés formája hosszú ideig vitatott volt: vajon az egész lovat tették a magyarok a halott mellé, vagy a paripának csak egyes részeit? 8 László Gy. tisztázta a problémát: a magyar sírokban kizárólag részleges lovastemetkezést (koponya és 4 lábcsont) találni. 9 Felvetette; „ . . . lehetségessé válott, hogy a honfoglaláskori lovastemetkezések osztályozását egyszerűsítsük, aszerint, hogy a lovat kitömve és felszerszámozva temették gazdája mellé, vagy pedig a megnyúzott ló bőrét, benne a fejekkel és a lábakkal, egy csomóba rakták a halott mellé, kitömés nélkül." 10 A lovastemetkezések e két fő csoportján kívül nyilvánvalóan idesorolandók a loszerszámos sírok is, melyekbe talán csak jelképként került a nyereg vagy a kantár. 11 Gazdájuk vitathatatlanul lovas ember lehetett, akinek életéhez hozzátartozott a ló használata, de azt gazdasági 12 vagy egyéb okok miatt nem áldozta fel a temetésnél a rokonság. A fentieken túl még további két, jelentőségében kevésbé számottevő változatot figyeltem meg. így tehát a honfoglalás kori lovastemetkezések között öt csoport különböztethető meg. /. csoport („loszerszámos temetkezések" — Adatgyűjtésem szerint 101 hitelesnek vehető sír tartozik ide. 13 ) Ezekben a sírokban nem találtak lócsontokat. A kengyeleket — miként valamennyi lovastemetkezésnél — szinte mindig az emberi lábak táján találták, s csak néhány esetben kerültek elő az ember feje mellől. A véretekkel díszített lószerszám és a zabla a sírokban rendszerint szintén a nyereg tájáról lát napvilágot. (I. t. 1.) //. csoport („lábhoz tett lóbőrös temetkezések" — 136 sír) E csoport sírjaiban a lócsontok az emberi lábfejek környékén kerülnek elő. A lokoponya orrával mindig a halott feje felé irányított, a lólábcsontok pedig a lófej alatt, szorosan egymás mellé helyezve fekszenek. Elhelyezkedésükben azonban mondhatni minden sírnál más-más változat van, a lólábcsontok elrendezésében sokszor szinte mértani rendet követtek (I. t. 2—3.). Valamennyi csoportnál az esetek túlnyomó többségében a lócsontok az emberi váz bal oldalán találhatók. A kisszámú, jobb oldalra helyezett lovastemet7 A kérdéssel doktori értekezésemben foglalkoztam: Bálint Cs., A honfoglalás kori lovastemetkezések. Budapest, 1968. Kézirat az Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészeti Intézetében. 8 A kutatás történetét 1. László Gy., A koroncói lelet és a honfoglaló magyarok nyerge. Arch. Hung. XVII. 1943. 46—50. (továbbiakban: László 1943.) és Uzsoki A., Honfoglaláskori magyar lovassír öttevényben. Arrabona 4. 1962. 20—22. 5 László, 1943. 46—54., uő., A magyar táltos alakjáról. Ethn. 1959. 446—449. (Továbbiakban: László 1959.) 10 László 1943. 57. 11 László Gy. keleti párhuzamok nyomán feltételezi, hogy ilyen esetekben talán nyírfakéregből kivágott lófigurát tettek a sírba, ld. László 1959. 448. —• Az általa javasolt „nyerges temetkezés" kifejezés helyett megfelelőbbnek tartom a „loszerszámos temetkezés" elnevezést, mivel több olyan sírt ismerünk, ahol feltehetőleg nem volt nyereg, de zabla (tehát a kantárzat) igen. 12 E gondolatot először Bakay K. vetette fel, Id. K. Bakay, Archaeologische Studien zur Frage der ungarischen Staatsgründung. Acta Arch. Hung. 19. 1967. 149—150. 13 A sírok csoportok szerinti felsorolását sajtó alatt levő dolgozatomban adom, ld. 4. Балинт: Погребения с конем у Венгров в IX-X. вв. и восточные связи этого обряда. Венгерский археологический сборник, ред. К. Ф. Смирнов, Москва. Az itt közölt cikk ennek módosított változata. 108
