A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)

Kőhegyi Mihály: A Szentes-berekháti későszarmata telep két vasmécsese

A két mécsest Csallány Dezső találta a Szentes-berekháti gepida temető hitelesítő ásatása során. A leleteket annak idején, rövid megjegyzések kíséretében, közzé is tette.

15 Ennek köszönhető, hogy előkerülésük körülményeit, valamint a hozzátartozó együttest jól ismerjük.

16 1. kép A mécsesek az I. számú szarmata gödörben feküdtek. A gödör alakja kerek, lefelé gömbölyödő, alja vízszintes, átmérője 160 cm, déli részén 120 cm mélyen kétfülő korsó feküdt oldalra dőlve, fenékrésze mellett vasból készült két olajmécses volt egymásba rozsdásodva. Tisztításukkor kevés szürke pernyét talált bennük az ásató. A gödörben még — mint ahogyan ez szarmatakori szemétgödreinkben általános — további cseréptöredékek hevertek. A gödör leletanyagának bővebb leírása a következő: 1. Szürke, jól iszapolt, jól égetett, korongolt edény fenékrészének töredéke. Tagolt talpa után tölcséresen emelkedik oldalfalának indítása. Átmérője 9 cm lehetett. (1. kép.); 2. Korongolt, finoman iszapolt szürke edény töredéke. (Csak Csallány Dezső leírásából ismerjük, feltételezhetően az előbbi edényhez tartozott.) 3. Kétfülű, szürke, jól égetett, korongolt korsó. (Egyik füle kiegészítés.) A fül a kissé* kihajló szájperemből indul vízszintesen, majd szép íveléssel az edény hasához csatlakozik.. A fület az edény elkészülte után dolgozták rá. Hosszú, kúpalakú nyakát kiugró, körbefutó léctag választja el a válltól. A másik ilyen agyaggyűrű a fülek alatt, a has felső harmadábanhelyezkedik el. Az így kialakított sávban, a fülek által szabadon hagyott területen, trapézalakú mezőt képezett ki a gölöncsér és besimított hálómintával díszítette az egészet. Hasa gömbölyded, öblös. Fenékrésze élesen tagolt. M.: 27,5 cm, szájátmérő: 9,8 cm, nyakátmérő: 7,8—9,8 cm, hasátmérő: 22 cm, talpátmérő: 8,9 cm. Fülének vastagsága: 1,8 cm. (2. kép.) 4. Olajmécses vasból, vasaló alakú. Oldalai nagyjából egyenlő szárú háramszögek, melyek felül csúcsban találkoznak. Kiszélesedő része a sarkoknál lekerekített. Aránylag vékony tartófüle a háromszög alapjának közepéből, a mécses pereméből indul és mélyen, az edény belseje felé hajlik. Ez a behajlás másodlagos sérülésnek tűnik, márcsak azért is, mert nem a mécses középvonalában helyezkedik el, hanem jobb oldalra, szabálytalanul kipördül.. A mécses hossza: 12,4 cm, legnagyobb szélessége: 7,7 cm, magassága: 2,2 cm, a vaslemez vastagsága 0,3 cm. Füle eredetileg az alább leírásra kerülő mécseséhez lehetett hasonló. (3. képla és lb). I 5. Olajmécses vasból, csónak alakú. Szélesebb vége lekerekített, eleje (oldalnézetből figyelve) kissé felkap. Ez a függesztés egyensúlya miatt volt szükséges. Tartófüle a peremből indul és ívesen hajlik a mécses testének szélesebb harmada fölé. (Hossza: 11 cm.) Végéhez egy függőleges vaspálcika csatlakozik. Hossza 15,1 cm, legnagyobb szélessége: 7,1 cm, magassága: 2,1 cm. Lemezének vastagsága 0,4 cm (3. kép 2a és 2b). A két mécses meglehetősen oxidált, technikai vizsgálatra kevésbé alkalmas.

17 Első fogásra is érezhető azonban, hogy súlyuk különböző: az 1. számú mécses 90 gramm súlyú, míg a 2. számú 154 gramm. Mindkettő kovácsolt. 61—109. — Kerényi András, Magyarországi szarmata pénzek. Numizmatikai Közlöny, 1955— 1956. 14—20. — Kőhegyi Mihály, Römische Münzen aus Sarmatischen Gräber und von Sarmatischen Siedlungen. MFMÉ 1966—1967. II. 109—114. 15 Csallány Dezső, Népvándorláskori leletek Szentes—Berekhátról. AÉ. 1941. 119—126. 16 A leletek sokáig hevertek a szegedi múzeumban, csak 1953-ban leltározták be egy részüket. 17 A technikai vizsgálatoknál H. Tóth Elvira és Gesztes Jenő voltak segítségemre, melyet itt is megköszönök. 7

::99