A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1968. (Szeged, 1968)

Nagy Katalin: Alakos kályhacsempék Kevermesről

Csempéinken a hosszú kocsányokon függő kis gömbökben nem fedezhetjük föl a makkot. Ha a makkoltatás - szinte mai napig elterjedt - szokását akarták volna bemutatni, akkor a konda is helyet kapott volna az ábrázolásban, mint ahogy azt a pásztorművészetünkben és a XVI. századi naptárképeken megfigyelhetjük.

15 A fakivágás értelmezése ellen is szólni kell. Az ágat lehúzó mozdulat ebben az esetben értelmetlenné válik, de bizonyos fokig a kis gallyak levágása is. Ezt az értelmezést leginkább a felemelt bal kézben tartott balta magyarázná. Néhány

16 fakivágást ábrázoló képpel összevetve azonban ezzel kapcsolatban is nehézségek merülnek fel, mivel azokon egy vagy több férfi a fejszét mindkét kezében fogva sújt le a fa törzsére. Felmerülhet még a fametszés gondolata. Ez is valószínűtlen, hiszen a tölgyfát nem, a gyümölcsfákat pedig kora tavasszal, amikor még nincs rajtuk lomb, szokták metszeni. (Néhol a diófát ősszel is metszik.) Az ábrázolás értelmezése körüli aggályokat nehéz áthidalni, így inkább csak lehetőségként vetem fel a bőrkikészítéshez nélkülözhetetlen csersav-alapanyag gyűjtését. Ebbe az értelmezésbe sűríthető bele leginkább az ábrázolás minden mozdulata, és az, hogy a tölgyfán nem makkok vannak. Fiatalabb tölgyfák kérgéből és gubacsábol állítják elő a csersavat.

17 A kéreg leszedéséhez leginkább a baltát használják, bár néhol ismerik az ún. cserhajhántót is.

18 Április-májusban, amikor a nedvforrás már megindult, hántják le a héjat, mivel a tölgyfának ilyenkor a legnagyobb a csersavtartalma. Ebben az értelmezésben a jobb oldali alak a kezében fogott baltával vágja le a fa törzsén levő kis ágakat, hogy utána lehánthassa az értékes cserhajat; a másik a lehúzott ágról gubacsot szed. A gubacsszedés elterjedtségére utal néhány szólás" és az év egyes napjaihoz fűződő népies jóslat.

20 Dolgozatom célja az volt, hogy néhány újabb adattal elősegítsem a „népies" káiyhacsempék körének kutatását és felhívjam a figyelmet középkori magyar parasztságunk képalkotásának jellegzetességeire.

21 Nagy Katalin 15 Bobrinszki, Volkstümliche russische Holzarbeiten, Leipzig 1913. 16 Flämischer Kalender des XVI. Jahrhunderst, München, 1926. 17 Uo. 18 Haraszty Árpád, Növénytan, Bp. 1956. 645—646. old. 19 Magyarság Néprajza И. 22. Bp. 20 О. Nagy Géza, Magyar szólások és közmondások. Bp. 1966. 244. 21 Kimnach Ödön, Az év egyes napjaihoz fűződő népies jóslatok. Ethnographia XIII. 1902. 224—228. 7 A Móra F. Múzeum Évkönyve 97